2016. január 7., csütörtök

2.évad 10. fejezet

Jennifer Smiths

Félek. Nem is. Rettegek. Félelmetesnek érzem az ágyat, amire le kell feküdnöm. Mellettem egy ultrahangos gép, a mellett egy nagy tű. A tű. Ami akár a babám halálát is okozhatja. A szemeim előtt látom a netes filmeket az egész vizsgálatról. A gyomrom görcsbe szorul, ahogy arra gondolok, hogy azt mindjárt belém döfik. Egyenesen a babám irányába. A kezeim remegnek. Legszívesebben felugranék és sikítva elmenekülnék, de nem tehetem. Nem lehet. Ezen túl kell esnem. Próbálom magamnak bemagyarázni, hogy nem lesz baj, de mégsem sikerül. Zayn be akart jönni velem, de megkértem, hogy kint várakozzon. Nem akarom, hogy lássa ezt, nem akarom, hogy itt legyen velem bárki is. Ezen egyedül kell túlesnem. A kicsikémért. A dokim már elmondta a lényeget, hogy mi is fog történni, most pedig itt fekszem ez előtt az idegen orvos előtt, meg az asszisztensnője előtt, aki utasított, hogy feküdjek le és húzzam fel a pólómat. Ezután odalép hozzám a doki, és az ultrahanggal megnézi, hogyan is helyezkedik el a baba, majd lekeni a hasamat valami barnás krémmel, gondolom valami Betadin szerűség, vagy valami más, amivel lefertőtleníti a részt, ahová szúrni fog. Nagyot nyelek. Megkapom a következő ukázt, miszerint ne mozogjak és a doki már oda is fordul a nagy tűjével, miközben az nővérke a doki utasításait követve a megfelelő szögben tartja a hasamon az ultrahang érzékelőfejét. És nem bírom tovább. Nem vagyok képes végignézni, hogy belém szúrjon. A hasamba. Hirtelen nagyon érdekes lesz a plafon, vagyis inkább a majdnem felettem lévő sarok. A repedéseket szemlélem, és a félelem egyre jobban eluralkodik rajtam. Tartok tőle, hogy pánikrohamot kapok. És akkor megérzem... Nem fáj jobban, mint egy szúnyogcsípés. Utána furcsa kis nyomás a hasam egy pontjánál és pár pillanat múlva szól a doki, hogy végeztünk. El sem hiszem, hogy túl vagyok rajta. A nővérke utasít, hogy keljek fel.
- A kis könyve szerint B Rh negatív a vércsoportja. Ezek szerint adnom kell egy injekciót, hogy nehogy baj legyen - közli az orvos monoton hangon. Na igen. Neki ez rutin. Nekem nem. Pár napja még azt sem tudtam volna, hogy ez mit jelent, de e miatt a vizsgálat miatt feljött ez a téma és a dokim elmagyarázta, hogy ha Zayn RH pozitív, akkor a baba is lehet, hogy RH pozitív lesz, és ilyen esetben kapnom kell egy szurit, hogy ne alakuljon ki ez a probléma. Vagyis, hogy a szervezetem ne kezdjen el valamilyen ellenanyagot termelni. Szerencsére kiderült, hogy Zayn RH negatív, így a baba is tuti az lesz, tehát nem lehet gond.
- Nem kell az injekció. Itt a párom vércsoport meghatározása. Ő is RH negatív, így nem szükséges - nyújtom át neki a lapot. Megnézi, hümmög párat.
- Rendben van. Akkor egy szúrással kevesebb. - Hát, ez elég szar vicc volt. - Kérem, fáradjon ki egy kicsit. Vagyis a szomszéd helyiségbe, azaz az irodába át kellene mennie, ott aláírni a papírokat, hogy elvégeztük a vizsgálatot, azzal vissza kellene jönnie ide, és akkor kiadjuk a többi papírját.
- Rendben van - indulok kifelé, hogy végre elszabaduljak innen. A lábaim remegnek még mindig, de azért megtartanak. Kint pedig tudom, hogy Zayn és Louis várnak már rám. 
- Kicsim! Rendben vagy? Minden ok? - aggodalmaskodik Zayn.
- Igen. Túl vagyok rajta. Nem is volt annyira szörnyű. De menjünk, el kell még intézni a papírokat, aztán mehetünk is haza - eresztek meg felé egy gyenge mosolyt. Viszonylag gyorsan és csendben elintézzük, amit kell, majd megállunk a vizsgáló ajtaja előtt. Érzem, ahogy a fejem elkezd tompulni. Már kezd zúgni is a fülem. Elönt a melegség. Ez így nem lesz jó! Ugye nincs baja a babának? Nem szólok a fiúknak, csak leülök egy székre, de ekkor már érzem, hogy ez egy jó döntés volt, mert a lábam nem biztos, hogy meg tudna tartani. A szemem előtt elkezdenek karikák ugrálni, a látásom pedig elkezd homályosodni. Előrehajtom a fejem a térdeimhez. Érzem, hogy baj van. Irtózatosan tompa vagyok. Sötétség.
- Jenny! Jenny! - tompán hallom Zayn és Louis hangját, miközben elkezd tisztulni a látásom. - Mi van vele? Mi történt? - egyre tisztább körülöttem minden. És egy furcsa dologra leszek figyelmes. Bent fekszem a vizsgáló padlóján, a fejem lent a kövön, a doki pedig a lábaimat merőlegesen, a plafon felé tartja. Nem értek semmit. Mi folyik körülöttem?
- Mi történt? - kérdezem gyenge hangon. 
- Istenem, Jenny! Végre! - hallom meg az öcsém hangját magam mellett. 
- Elájult. De nem vérzik, tehát a babának nincs baja. Valószínű az idegesség miatt volt - válaszol a doki, miközben óvatosan leengedi a lábaimat. - Óvatosan próbáljon felülni! - Zayn már a segítségemre is siet, de ahogy felülök érzem, hogy még mindig nem tiszta teljesen a fejem.
- Kérhetnék egy pohár vizet? - kérdem kissé félve.
- Persze. Hozom is! - szól az egyik nővér és pár pillanat múlva már át is nyújtja a hűs folyadékot. 
- Köszönöm - mosolyodom el hálásan. Lassan megiszom, mire kezdem érezni, hogy igen, talán már most fel is tudok kelni.
- Vegyenek neki valami cukros üdítőt, meg valami ennivalót, hogy a vércukorszintje rendbe jöjjön. Ha megoldható, feküdjön el a kocsi hátsó ülésén, amennyire csak tud, otthon pedig szigorú fekvés, hogy csökkentsük a vetélés esélyét. - Megköszönünk mindent a dokinak, az egyik asszisztens nő a tesóm kezébe nyomja a papírokat, és már mehetünk is. Zayn kikísér a kocsihoz, miközben Louis elszalad a büfébe, hogy hozzon, amiket a doki mondott. És ha nem lennék még kissé kába, akkor valószínű el is nevetném magam, hiszen tényleg szalad.  
Mikor hazaérünk, azonnal ágyba parancsol a két pasi. Nem ellenkezem. Úgy érzem, erre most szükségem van. De ha nem is lenne, akkor is mennék, hiszen tudom, hogy ez szükséges a babám miatt. Óvatosan előkeresek egy hálóinget. Nem igazán szokásom ilyesmiben aludni, de most véletlenül sem szeretném megnyomni a hasam semmivel. Pont venném fel, amikor nyílik az ajtó és Zayn lép be rajta, kezében egy tálcával. Ledermed a mozdulata közben. Nem értem, hogy mi a baja, de követve tekintetét leesik a tantusz. A nagy, barnás pacát nézi a hasamon. 
- Az mi? - nyögi ki nehezen, mire én finoman rámosolyodom.
- Csak a fertőtlenítő, amivel lekentek a szúrás előtt. - Leteszi a tálcát és közvetlenül elém lép. Lehajolva tanulmányozza a plecsnimet, majd a kezeit óvatosan a pocakomra simítja két oldalról, és ad rá egy puszit. Szemeimbe könnyek gyűlnek a meghatottságtól, főleg, amikor beszélni is kezd.
- Szia Kicsikém! Én vagyok az, az apukád. Nem lesz semmi baj. Nem fog már senki piszkálni. Minden rendben lesz. Rendben kell, hogy legyen. - Majd még nyom pár puszit a hasamra. Én közben finoman beletúrok a hajába. Milyen jó érzés! Hogy hiányzott ez az elmúlt hónapokban! Hogy hiányzott ő maga! 
Feláll, majd rám igazítja a pizsimet és óvatosan, kézen fogva az ágyamhoz vezet. Mikor lefekszem betakargat, ad egy puszit a homlokomra és indulna is kifelé, de a keze után kapok. Kérdőn néz vissza rám, én meg, mint egy kis tini elvörösödöm.
- Ööö... Nem maradnál? - kérdem zavartan. - Nem akarok egyedül maradni. Kérlek! Csak feküdj ide mellém. 
Ő kedvesen rám mosolyog, majd bebújik mellém. Óvatosan átölel, de nekem ez nem elég! Jobban odabújok hozzá, és csak fekszünk. Élvezzük egymás közelségét, a finom érintéseket, az apró simogatásokat, amiktől megnyugszunk. Mert látom rajta, hogy nem csak nekem esnek jól ezek az apróságok, hanem neki is. Majd szépen lassan elnyom az álom.

Sziasztok!
Szomorúan vettem észre, hogy lecsökkent a komik száma. Nem tudom, hogy mi ennek az oka. Talán unjátok  a sztorit? Zárjam le egy-két részen belül? Tudom, hogy ez nem éppen egy vidám témájú rész, de nem gondoltam, hogy ennyire nem fog nektek tetszeni. Mindenesetre köszönöm szépen annak a pár embernek, akik komiztak! Nagyon hálás vagyok érte! Köszönöm szépen! Miattatok lett feltéve már most ez a rész! :)
Remélem tetszett a rész, komizni még mindig ér. :)
A későbbiekben lényeges lehet a válaszotok: Volt-e olyan rész, amit szeretnél valaki más szemszögéből olvasni? Ha van, akkor melyik részt és kinek a szemszögéből? Előre is köszönöm annak/azoknak, aki/akik válaszolnak a kérdésre. <3
Puszi: Klau

16 megjegyzés:

  1. Kedves Klau M!
    Eszmeletlen jò rész volt!
    Szereny szemelyem szerint ne zard le kerlek egy ket reszen belul..en imadom az egesz tortenetet
    Fenomenalis amit muvelsz
    Es mindennek meg van az oka ...hisz az elet se happy and.ekbol all ugyhogy teljesen termeszetes, hogy a tortenetben is vannak 'sotetebb idoszakok' ettol igazan elethu es attoo 'hogy te magad is benne vagy.
    Koszonom hogy reszese lehetek eme csodalatos tortenetnek
    Kerdesedre a valasz
    Ezt a reszt es Louis szemszogebol

    Tovabbi szep napot!

    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)Ma jön is a kövi, és nyugi, nem zárom még le. :)
      Sajnos igen, vannak az ember életében sötét időszakok, és ezekben a részekben én jobban benne vagyok, mint azt bárki is sejthetné. :(
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Hello:)
    Nagyon jó lett a rész<3 Imádom!Ne hogy le merd zárni egy két részen belül a blogot!
    Zayn szemszögéből elolvasnám azt a részt amikor Jenny elmegy tőle...érdekel mit érzett akkor! <3
    Siess a következővel! Pusziiii
    xxKlau

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)Nyugi, nem zárom még le. A kövi ma érkezik valamikor. <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Hali! :)
    FAN-TASZ-TI-KUS! Szerintem ez az egyetlen szó, ami jellemzi a sztoridat, szóval nekem ne merd abba hagyni egy-két részén belül! És teljesen egyet értek BezTina-val. Az élet nem egy habos-babos torta. Én is voltam az életem egyes részein szomorú, gondolom te is és mindenki más is, s ez nem maradhat ki egy történetből sem. Legalább is szerintem.
    Örülök, hogy elment Jenny a vizsgálatra, viszont amikor elájult, akkor megijedtem. Nem kicsit. Még eszembe jutatta az én majdnem ájulasomat. Na azt senkinek sem kívánom :D Szóval ezt nagyon is át tudtam érezni.
    Nagyon remélem, hogy minden rendben lesz a babával és azt is, hogy Zayn-ék végre ugyanúgy legyenek, mint régen. :) És nagyon cuki volt, amikor beszélt a babához. :3
    Én ezt a részt szívesen olvasnám Zayn szemszögből. :3
    Puszi:One Girl :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész. :)Nem hagyom még abba, nyugi. Sajnos az élet elég komoly pofonokat ad, és ezeket a részeket egyenlőre úgy olvasd, hogy nagy része megtörtént eseményeken alapszik. Persze vannak eltérések, de a vizsgálat leírás meg ilyenek, na ezek tényleg így zajlanak, annyi különbséggel, hogy nem tudod megsürgettetni az eredményt.
      Puszi: Klau <3

      Törlés
  4. Nehogy lezard egy ket rezen belul mert megharakszom! :) nagyon ji a sztori es orulok hogy gyakran hozod az uj reszeket! <3 imadom<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik a sztori. :) Nem fogom lezárni két részen belül, hiszen megmutattátok, hogy fölöslegesen pánikolok, nem a fejezetekkel van a gond, hanem csak az időhiánnyal. :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Nagyon jó a történet, és fantasztikusan írsz. Lehet, hogy nem szoktam olyan egetverően gyakran kommentelni neked, de akkor is imádom a blogodat. <3
    Én szerény véleményem szerint: ha lezárod a blogot, én sírva fakadok. De komolyan! Nagyon bírom az írásmódodat, és a karakterek is nagyon a szívemhez nőttek már.
    Nos, hogy szeretnék-e más szemszögből olvasni... nem tudom. Én Zayn nézőpontjából szeretek olvasni, de hogy melyik részt, azt nem tudom. Szóval nekem mindegy.
    Csak így tovább, és abba ne merd hagyni, mert tőlem fog visszhangozni egész Európa. De komolyan!
    Puszi és imádat <33

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy szereted a blogot. Hidd el, és annak is örülök, ha néha írsz és így tudom, hogy még mindig itt vagy! :)Nem fejezem be 1-2 részen belül, sikerült megnyugtatnotok.
      Hát, azért majdcsak nem visszhangzik majd egész Európa! Főleg, hogy azért várom ennek a sztorinak a végét, mert már nagyon folytatnám a másikat, de valahogy a kettő nem megy egyszerre. :/
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  6. Drága Klau!
    Eszméletesen fantasztikus rész volt!
    Előre gyors megjegyezném: Nagyon sajnálom amiért az előző részhez nem komiztam, de kemény hetem volt, most pedig betegen nyomom az ágyat szóval volt időm elolvasni!:) Valamint eszedbe ne jusson még lezárni ezért! Sírni fogok:c
    Huhh az előzőhöz csak annyit, hogy nagyon örültem amikor Jenny úgy döntött elmegy a vizsgálatra a mostani pedig... tejóéguramatyám rész volt. Zayn ahw, de imádom^^ Nagyon aranyos volt, amikor beszélt a pocakhoz, mindhárman aranyosak!:3 Remélem rendben lesz a baba.
    Szóóóval kíváncsian várom a következő részt <3
    A kérdésedre az én válaszom, én Zayn szemszöget olvasnék:'3 úgy szeretem az ő szemszögeit, persze a többiekét is, hisz mindegyik karakter egytől-egyig a szívem csücske.
    Imádlak <3
    Ölel és puszil: Emy.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)
      Természetes, hogy nincs mindig mindenkinek ideje komizni, csak most kicsit megijedtem, mert a komik száma mélyrepülésnek indult.
      Jobbulást neked, remélem nem túl nagy a baj.
      Ma olvashatod majd a következő fejezetet. :)
      Imádlak! <3
      Puszi: Klau

      Törlés
  7. Szia!
    Sajnálom, hogy ritkán kommentelek, de nem mindig jut időm az olvasásra. Most több részt olvastam el egyszerre, és kicsit szidom magam, hogy nem bírtam még egy kicsit várni. Hát ilyen kétségek között hagyni minket? Annyira bízom benne, hogy a kisbabával minden rendben lesz és ez az egész csak egy vaklárma. Zayn és Jenny annyi mindenen ment már keresztül, úgy gondolom, tényleg kijár nekik a teljes boldogság és a tündérmesés happy end. Megküzdöttek érte, megérdemelnék!
    Milyen szemszöget olvasnék? Hmm... ez igen jó kérdés. Talán Zayn szemszögéből lennék kíváncsi egy összefoglaló részre. Amiben a kezdetekre emlékezik és a fontosabb mérföldköveket újraéli, újraértelmezni. (Mivel ezek tényleg szomorúbb részek, így a vidám, romantikus, vicces pillanatok felelevenítésével kicsit fel lehet dobni a komor hangulatot. Míg blogoltam én is előszeretettel alkalmaztam boldog visszaemlékezéseket a keserű jelenben.) De ez persze csak egy ötlet!
    Szóval bízom, hogy a kicsi egészségesen fog megérkezni egy összetartó, boldog családba!
    Várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszik a sztori, és sajnos az időhiány nagy úr. Én sem nagyon tudtam az utóbbi időben részt hozni, most meg próbálom behozni a lemaradást.
      Köszönöm a tippet! Jelenleg 2 rész meg van írva, de a jövőben megfogadom a tanácsodat!
      Puszi: Klau

      Törlés
  8. Kedves Klau M!
    Nem szoktam egy blogot addig elkezdeni, amíg nincs befejezve, de mivel egy kedves barátnőm bőszen ajánlotta, úgy gondoltam, az első évadot elolvasom. Így is tettem, azonban nem tudtam megállni, folytatnom kellett. Csak kapkodtam a fejem annyi minden történt. Boldog voltam, hogy újra találkoztak, mérges, hogy egy buta félreértés miatt váltak el, de csak akkor facsarodott ki igazán a szívem, mikor felmerült a lehetősége, hogy a kisbabájuk beteg. Mindenféle érzelmet kiváltottál belőlem rövid idő alatt. Ez a pici baba nem lehet beteg! Ennyi megpróbáltatás után ez a két ember nem ezt érdemli. Vagyis én így gondolom. Többen írták előttem, hogy az élet nem habos torta, ezzel egyetértek. De személy szerint, amikor blogot (vagy könyvet) olvasok, nem vetnek vissza a szomorú, megrázó témák, ha tudom, hogy boldog vége lesz a történetnek. Ezért is olvasok csak befejezett blogokat. Mert egyszerűen tudnom kell, hogy megéri végig küzdenem a szereplőkkel a sok-sok akadályon át. Most megszegtem a saját kis szabályomat, de nagyon remélem, hogy minden rendbe jön.
    Lehetséges, hogy teljesen abszurd ötlet, de én szívesen olvasnám a kisbaba gondolatait. Mit érzett miközben vizsgálták, miközben az apukája beszélt hozzá, vagy amikor majd megszületik, és először találkozik a külvilággal, a csodás szüleivel.. engem ez érdekelne. :)
    További sok sikert kívánok, és várom a folytatást! Az epilógusnál újra találkozunk!
    Üdv: Nana

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök,hogy tetszik a sztori és hogy kivételt tettél. :)
      Az élet nem habostorta, mindenkinek meg kell küzdeni a saját boldogságáért. Kinek könnyebb, kinek nehezebb akadályokon kell átjutniuk. Az én szereplőimnek elég rögös út jutott, de eddig elég jól haladnak. :)
      Én is a boldog végeket szeretem, de hogy még mi lesz itt a végéig? Hamarosan kiderül...
      Remélem, hogy az epilógusnál is találkozunk! :)
      Köszönöm, még egyszer,amiért kivételt tettél.
      Puszi: Klau

      Törlés