2016. január 13., szerda

2. évad 13. fejezet


Jennifer Smiths

- Tehát, a baba egészséges. Szerencsére csak vaklárma volt az egész - mosolyog ránk kedvesen a doki. Kell egy pár másodperc, míg felfogom, hogy ez mit is jelent. Nem beteg a kicsikém! Elmondhatatlan öröm és megkönnyebbülés száguld végig a testemen. Nem kell tovább rettegnem, nem kell azon gondolkoznom, hogy mi lesz, ha tényleg beteg a kicsi. Hihetetlen örömmel nézek a mellettem ülőre. Látom rajta, hogy még ő sem teljesen fogta fel, hogy ez mit is jelent. Tekintetem rásiklik a testvéremre, aki fülig érő szájjal vigyorog ránk. És ha belegondolok, én is csak lassan tudatosítom magamban, hogy mi is most a helyzet. -Szeretnék tudni biztosra a baba nemét? - kérdi az orvos, ezzel visszarángatva a való életbe.
- Nem is tudom... -tanácstalanul nézek Zaynre. Eddig nagyon tudni akartam, de a történtek ráébresztettek arra, hogy tényleg nem számít, hogy fiú-e, vagy lány, a lényeg, hogy egészséges legyen.
- Az ultrahanggal tévedhetünk, de ez a vizsgálat biztos eredményt adott, hiszen ez genetikai vizsgálat - tájékoztat a doki.
- Nem szeretnénk tudni - szólal meg Zayn. - Azt viszont igen, hogy ez a vizsgálat most negatív eredményt adott, de ugye az előző pozitívat. Mennyi az esélye, hogy mégis csak beteg a kicsi? - Bennem az ütő is megáll a kérdését meghallva és a görcs is egy pillanat alatt visszaköltözik a gyomromba. Nekem az eszembe sem jutott, hogy most egy az egy ellen vannak az eredmények. Mi van, ha mégis beteg? Görcsösen szorítok rá a kezére, amit eddig is fogtam. Ő csak visszaszorít, de a szemeit nem veszi le a kérdezettről.
- Nyugodjanak meg, biztos, hogy minden rendben van, hiszen az előző vizsgálat egy vérvizsgálat volt az anyuka véréből, így annál előfordulhatnak tévedések, de ez a vizsgálat a magzatvízből van, ráadásul, mint már említettem, genetikai vizsgálat, tehát szinte tévedhetetlen - nyugtat meg minket. Mikor tüdőmből kiáramlik az eddig visszatartott levegő, akkor jövök rá, hogy annyira féltem a választól, hogy még csak levegőt sem vettem.
- És akkor most hogyan tovább? - találom meg végre én is a hangomat.
- Megy minden tovább a rendes kerékvágásban. Maga nem stresszelhet, hiszen ezt már megbeszéltük, hogy önnél nagyobb  az esélye egy koraszülésnek és ezt ugye nem akarjuk megkockáztatni. Az étkezésére továbbra is figyeljen oda és akkor várom az eredetileg megbeszélt időpontban egy vizsgálatra és majd megint megkukucskáljuk a kicsit is. De ha nem haragszanak, nekem mennem kell a műtőbe. Vagy esetleg van még valami kérdésük?
Mi csak egyöntetűleg megrázzuk a fejünket, majd elköszönünk. Éppen, hogy csak becsukódik mögöttünk az ajtó és két kezet érzek meg a derekam körül, majd a lábam elhagyja a biztos talajt és forogni kezd velem a világ. Vagyis inkább Zayn kap fel és kezd velem pörögve hangosan, boldogan nevetni. Én is vele kacagok. Hihetetlenül jó érzés gondtalanul, felszabadultan a szerelmemmel nevetni, hiszen egy buta félreértés miatt erre egy jó ideje nem volt lehetőségem. És ekkor tudatosodik bennem, hogy bár mondtuk egymásnak, hogy "szeretlek", de arról még egy szó sem esett közöttünk, hogy hogyan is állunk mi most egymással.
- Na, fiatalok! Nem akarok ünneprontó lenni, csak gratulálok és örülök, hogy nincs baja a kicsinek, de én most lépek. Azt hiszem, hogy van mit megbeszélnetek, na meg persze bepótolnotok - húzza egy perverz mosolyra a száját. - Bele sem merek gondolni, mit fogtok ti csinálni, hiszen azóta egyikőtöknek sem volt senkije - kezd idiótán röhögni. - Lehet, hogy már azt is elfelejtettétek, hogy hogy is kell csinálni! -  Én csak belebokszolok játékosan a vállába, miközben érzem, hogy elvörösödöm. Zayn viszont nem kíméli az öcsémet és tarkón vágja. Mi összemosolygunk és kézen fogva indulunk kifelé. Furcsa dolog ez, hiszen igazából még semmit sem beszéltünk meg, mégis úgy érzem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne közöttünk. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem bánnám, ha nem beszélnénk meg semmit, csak egyszerűen túllépnénk ezen az egészen. De sajnos ez nem így működik. Túl sok a tisztázatlan dolog közöttünk... Vagyis, ha jobban belegondolok, annyira nem is sok a nyitott kérdés. Csak a lényeg. Túl tudunk-e lépni a történteken és folytathatjuk-e úgy, mintha semmi sem történt volna?
Az út hazafelé csendesen telik, de ez nem zavar, hiszen ez a csend most megnyugtató, nem kínos hallgatás. A házhoz érve ki akarom nyitni a bejárati ajtót, de megdöbbenve veszem észre, hogy az nincs kulcsra zárva, pedig én biztos vagyok benne, hogy bezártam. Mindig bezárom! Félve nézek fel a mellettem állóra, aki feszült arccal, ujját a szájához emelve mutatja, hogy maradjak csendben, majd engem a háta mögé húzva óvatosan benyit. Eltátogja, hogy maradjak kint, de hát nekem mikor volt szokásom szót fogadni? Pár lépéssel lemaradva követem. A nappaliba lépve látom, hogy megdermed.
- Mit keresel te itt? Hogy jutottál be? - csattan fel dühösen, de a tartásán is megmutatkoznak az érzései. Háta megmerevedik, a keze ökölbe szorul és úgy néz arra a valakire, aki behatolt a lakásomba, mintha bármelyik pillanatban ráugorhatna. A kíváncsiság elhatalmasodik rajtam, így én is beljebb megyek, hogy végre megláthassam, hogy ki a váratlan látogatóm, akire Zayn ennyire dühös. De amikor meglátom az illetőt, kérdőn felszalad a szemöldököm, hiszen, amióta Zayn megjelent ismét az életemben, azóta nem is keresett. Most meg itt ül, kezében egy hatalmas rózsacsokorral. De hát ő hogy kerül ide? Egyáltalán, hogyan feledkezhettem meg róla? Hiszen Louison kívül csak neki van kulcsa a lakásomhoz. Arról nem is beszélve, hogy milyen régóta nem is jelentkezett. Még csak a telefont sem emelte meg, előtte meg mindennapos vendég volt nálam. Nem értem, hogy most mit is keres itt tulajdonképpen itt azzal a nagy bokrétával a kezében! Ráadásul miért pont most kellett megjelennie? Hiszen ahogy Zayn arcát elnézem, nem sok jóra számíthatok. Elmondhatatlan szintű undor ül ki az arcára, miközben a váratlan vendégemet szemrevételezi. Mintha valami eltaposni való féreg lenne a szobában. Amennyire szerettem régen a jelenlétét, most annyira irtózom ettől az egész helyzettől. Azt hiszem ennyit arról, hogy majd Zaynnel nyugodtan megbeszéljük a dolgainkat, hiszen ő mindennek látszik, csak higgadtnak nem. Inkább egy kitörni készülő vulkánra emlékeztet jelenleg. Így az illető jelenléte engem is csak feszültséggel tölt meg, amire egyáltalán nincs szükségem. Se nekem, sem a babának. Hiszen ebből kijutott az elmúlt napban több is, mint amennyi kellene. És a kicsinek nincs erre szüksége.  Muszáj megtörnöm ezt a kínos pillanatot valahogy.
- Josh! Te mit keresel itt?

Sziasztok!
 Remélem tetszett a rész! Végre kiderült, hogy mi a helyzet a babával! :)
Köszönöm szépen a rengeteg komit, amik az előző részekhez jöttek! Hihetetlenül hálás vagyok érte! :)
Számolgattam egy kicsit, meg írtam már előre fejezeteket, szerintem olyan 4-6 rész + epilógus várható még ehhez a sztorihoz, aztán teljes erőbedobással folytatom a másik sztorit! 
Egyébként emlékeztek még Josh-ra?
Puszi: Klau

13 megjegyzés:

  1. EGÉSZSÉGES!! Úristen de örülök! Nagyon jó a rész. Josh-ra nem emlékszek....:')
    Nagyon várom a következőt <3
    Pusziii

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, egészséges! :) Örülök, hogy tetszett a rész! Gyorsan nézz vissza a második évad elejére, hogy értsed, kiről is van szó! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. DEJÓÓÓÓ! Egészséges a Baba!! De jóóóóóó!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Igen, egészséges! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Úúúúúristen! Ma még jobban felülmúltad magadat, imádlak!
    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! :)Kellett már valami jó a sok negatív dolog után! :D
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Szia!
    Istenem végre legördült a nagyobb adag kő a szìvükről. A kis joveveny egeszseges !
    Ami megmég maradt..azt hamarosan megoldjak (gondolom en :) )
    Imádtam minden sorát!
    Fajo szivvel olvastam hogy nem sokara vege. De egyszer minden jonak vege szakad.
    Ami jò hìr hogy hallunk/olvasunk meg felolled/tolled
    Hiszen a masik szinten csodalatos torteneted még ott van.
    Frenetikus amit itt veghez viszel!
    Es koszonom, hogy eme csodanak reszese lehetek!
    Tovabbi szep elutant
    Szia
    BezTina

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy megnyugodtál! :) Azért lesznek még itt zűrök, de már most lassan de biztosan varrom el a szálakat, mivel már nagyon közel a vége.
      Én köszönöm szépen, hogy olvasol! :)
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Egészséges! Hála az égnek! :)
    Remélem Josh nem kavar nagyon be... hát egy-két nap nyugalom se jár szegényeknek? :)
    Várom a folytatást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Egészséges! Hála nekem! :)
      Hát, Josh... olvashatod is, hogy mennyire kavar be...
      Puszi: Klau

      Törlés