2015. június 9., kedd

23. fejezet

Zayn Malik

Csend van. Mindenki maga elé mered, és próbálja feldolgozni a tényeket, vagyis az előbb hallottakat. Vegyem én is sorra, hogy miről is volt ma szó. Jenny terhes! Alig tudom elhinni, hogy gyermekem lesz. Annyira örülök neki, de rettegek is, hogy Jenny ad-e egy esélyt. Nem akarom, hogy a gyerekem tőlem távol nőjön fel, vagy, hogy csak hét végi apuka legyek. Azzal eddig is tisztában voltam, hogy valami vonz Jennyhez, valamiért akarom őt, bár lehet, ez még nem szerelem. Vagy az, csak tartok attól, ha magamnak is beismerem, akkor utána minden nehezebb lesz? Eddig is azért tepertem, hogy kapjak ettől a lánytól egy lehetőséget, de most még inkább megteszek majd mindent, már csak a gyerek miatt is. Ugyan akkor megijeszt, hogy veszélyben van Jenny, és a baba is. Ezt a Joet ki tudnám nyírni. Az, hogy engem fenyeget, nem hat meg, hiszen szinte sehová nem mehetek testőrök nélkül. Maximum egy ideig megduplázzuk a számukat körülöttünk. De Jenny! Hogy bánhatott vele így valaki? Hogy lehet egyáltalán egy nőre kezet emelni? Hogy lehet egy embert ilyen aljas módon érzelmileg zsarolni? Hiszen azzal élt vissza, hogy tudta, hogy az igazi szüleihez nem mehet, és más sincs, aki megvédje. Hiszen mindenki retteg a magánytól. Ideig-óráig jól esik, de hosszú távon rémisztő. Néha hiába vagy körbevéve emberekkel, mégis magányosnak érzed magad, úgy érzed senkire sem számíthatsz. Én ebben a cipőben jártam Perry miatt, és be kell vallanom, nem volt jó dolog. Akkor ez a lány itt mellettem mit szóljon? Neki bemesélték, hogy értéktelen ember, hogy senkinek sem kell. Ráadásul még fizikálisan is bántalmazták. Egy idegentől való ütés inkább csak fizikálisan fáj, de ha valaki olyan üt meg, aki fontos nekünk, az a lelkünkön is maradandó nyomot hagy. Most már értem, hogy miért félt eddig megpróbálni bárkit is közel engedni magához. Hiszen akiben teljesen megbízott, az bántotta. Sajnálom, hogy ez történt vele, de most már legalább tudom a dolgok miértjét, így tudom, hogy hogyan közeledjek felé. Louisra nézek, és látom az arcán a belsejében vívott harcot. Nem lehetett a testvére mellett, amikor annak a legnagyobb szüksége lett volna rá, és ezért gyűlöli a szüleit, de ugyan akkor a nővére megkérte, hogy ne tegye. Hihetetlen, hogy milyen tiszta lelkű egy lány. Hihetetlen, hogy nem törte meg, ami vele történt. Ránézek erre a mellettem üllő csodára. Kedves arcára, szép hajára, és gyönyörű szemeire. Csakhogy a szemeiben valami olyat látok, ami nem tetszik. Agyal. Ismerem már ezt a nézés. De min agyal? Végig futnak fejemben az üzenetek, amit az a barom küldözgetett neki, és megvilágosodom.
-Ezt Te sem gondolhatod komolyan! Azonnal felejtsd el, ennél nagyobb őrültséget ki sem találhatnál! - Mindenki értetlenül pislog rám, kivétel őt.
-Honnan tudtad? - csak ennyit motyog halkan, miközben lesüti a szemeit.
-Miről van szó? - Louis szinte remeg az idegtől, miközben értetlenül kapkodja a tekintetét közöttünk.
-Őrültséget talált ki a nővéred! Ugye nem gondoltad komolyan, hogy annak a pszichopatának a közelébe engedünk? Ezt azonnal ki is verheted a fejedből! És a gyerekre nem gondolsz? Hiszen megírta, hogy nem születhet meg. Hogy gondolhatod ezt?
-Inkább engem bántson, mint titeket. Túl fontosak lettetek ahhoz, hogy veszélynek tegyelek ki titeket!
-Ezt ugye nem gondoltad komolyan? - csattan Louis hangja, miközben felpattan, és járkálni kezd - A közelébe sem mehetsz annak az állatnak! Minket ne félts, beszélünk Paullal, és megemeljük a testőrök számát! Sőt! Te sem mehetsz sehová egyedül! Neked is kell testőr! És nem érdekel semmilyen kifogás! 
-Louis! Nem csak ti döntötök ebben. A többi fiú életéről is szó van! Én nem...
-Te ezt nem gondolod komolyan, ugye? - Ordít Liam. Ilyet sem hallottunk még tőle. Mindig is ő csitított minket, most meg teli torokból üvölt. - Ne mögénk bújj, ha hülyeséget akarsz csinálni! Szerintem egyikünk sem engedné, hogy ezt tedd! - Néz Harry és Niall szemébe. Mind a ketten a fejüket csóválják, és leszidják a lányt, hogy maradjon nyugton a fenekén. Mikor úgy tűnik, meggyőztük, a négy srác elvonul Paulhoz, mondván, hogy beszélnek vele, én maradjak, mert van mit megbeszélnünk, Jenny meg különben sem maradhatna egyedül. Ebben igazuk van, nem is vitatkozom velük, rábólintok az ötletükre.

-Jenny! Szeretném, ha most őszintén beszélhetnénk. - csak bólint egyet válaszul - Szeretném tudni, hogy érzel-e irántam valamit? Vagy legalább többet érzel-e irántam, mint barátság? És most a babától függetlenül szeretném tudni. Mert én azt még nem mondom, hogy szerelmes vagyok, de sokkal többet érzek irántad, mint barátság. Valami vonz benned, bár nem tudom én sem, hogy mi.
-Én... - zavartan süti le szemeit - Mindig is vonzottál, és nem csak testileg. - Még így, hogy lefelé néz is látom, ahogy az arca elvörösödik. - Csak féltem, és talán még most is félek. Nem is igazán tőled, hanem inkább attól, hogy bárkiben is megbízzak, bárkire is rábízzam magam. Az utóbbi időben rengetegszer bizonyítottad, hogy számíthatok rád. Én, én szeretnék esélyt adni kettőnknek, vagyis már hármunknak. És nem csak azért, hogy a gyermekünknek jobb legyen, hanem miattad. De azt tudnod kell, hogy így is türelmesnek kell lenned velem, mert még valahol mindig bennem van a félsz.
-Annyira boldoggá teszel most! - óvatosan magamhoz húzom, átkarolom a derekát, és arcomat hajába temetem. - Köszönöm, hogy esélyt adsz, és köszönöm, hogy azok után, amit átéltél megpróbálsz bennem bízni. - Karjait a nyakam köré fonja, úgy ölel magához. Azt hiszem elértem a célom, megérte kitartanom az elhatározásom mellett. Esélyt kapunk egy új életre, együtt. Sőt! Rögtön egy babával. Óvatosan álla alá nyúlok, és magam felé fordítom az arcát. Lassan közeledek felé, ha mégsem akarná, elhúzódhasson. De nem teszi. Óvatosan, finoman, puhatolózva kezdem csókolni, és mikor megérzem, hogy viszonozza a csókot, kissé felbátorodom. Nem lépem át a határt. Csak csókolózunk. Józanul. Ha tudná, hogy mióta is várok már erre. Csókunkat apró puszikkal zárom le, és homlokomat az övének támasztom. Mosolyogva néz a szemembe. A legszebb mosoly, amit valaha láttam.
Ezek után még beszélgetünk, de már csak lényegtelen dolgokról. Úgy érzem, mára elég volt ennyi a nehéz témákból, őt is megviselte rendesen lelkileg a mai nap. Néha lopok egy-egy kisebb csókot. Egy idő után úgy döntünk, ideje lefeküdni aludni. Megkérdezem tőle, hogy vele alhatok-e. Elutasításra számítok, de legnagyobb meglepetésemre igennel válaszol. Engem elküld zuhanyozni, mondván, neki még meg kell néznie, jött-e valami hivatalos e-mailje. Átmegyek a szobámba, letusolok, fogat mosok. Általában csak egy bokszerben alszok, de mivel most nem akarom Jennyt ezzel sokkolni, így felveszek egy pólót is. Visszamegyek a szobájába, de a szoba ajtóban ledermedek. Az ajtó nincs becsukva, pedig én biztosra veszem, hogy bezártam, mikor kijöttem. Óvatosan nyitok be, miközben mindenféle rossz dolog cikázik az agyamba. A szobába belépve nem találok ott senkit. Ez furcsa. Ágyán a laptopja felnyitva. Ránézek, de csak az e-mailjei. Nem akarok szemtelen lenni, így nem olvasok bele. De akkor hol lehet Ő? Telefonom a kezemben, és már keresem is a nevét. Ahogy le pillantok az ágya mellé, meglátom a telefonját. Akkor hiába akarom hívni. Felveszem a készüléket., és elfog egy rossz érzés. Tudom, hogy nem szabadna, de megnézem az üzeneteit. Ezért tuti mérges lesz rám. Egy SMS-nél van megnyitva.

" Megmondtam, hogy az enyém vagy! Jössz magadtól, vagy a testvérkéd bánja! Egyedül van szegény a szobájában! Ajánlom, hogy 5 percen belül a szálló előtt legyél! "

A telefon kiesik a kezemből, miközben érzem, hogy teljesen lesápadok. Nem! Ezt nem tehette! Ugye nem ment le? Utána kell mennem! Nem teheti ezt!

Sziasztok!
Bocsi, hogy ilyen rövid, és bocsi, hogy az események most nem pörögnek annyira, de most ez ilyen lett. Véleményeteket szeretettel várom pipa és komment formájában!
Köszönöm az eddigi pipákat és kommenteket, jól estek. Ezek biztatnak, hogy írjam tovább, és ha csak egy ilyen kis rövid részt is, de sűrűn hozzam a fejezeteket. 
Puszi: Klau

6 megjegyzés:

  1. Te most meg akarsz ölni? Pont itt abba hagyni? Teeeeee egy kis gonosz manó vagy! Annyira izgultam hogy vajon hol van Jenny erre még itt hagyod abba amikor kiderült hogy hol van?! Most nagyon-nagyon-nagyon várom a kövi részt! Amúgy pedig imádtam! :3 :) Bővült a kedvenc írónőim listája ;)
    Remélem hamar tudod hozni a részt, mert már nagyon várom! :3
    xxBeka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett! Igazából nem volt időm tovább írni, így inkább feltettem. Holnap jön a következő! Addig tarts ki! :)))
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Utállak. Kész, ennyi. Végem. Hát....te gonosz vagy. Mag az ördög. Követelem az új részt istennő! Imádás van és csodás rész lett a kisebb agyfaszom ellenére is:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát, drágám! Most mondjam azt, hogy volt kitől tanulnom? Te tudod hányszor okoztál már nekem agyfaszt? Én még a közeledben sem járok! Ha minden jól megy, akkor egy pár agyfaszt még kapsz tőlem a következő hetekben! De csak, hogy érezd, hogy mennyire imádlak! :)))
      Milyen volt a kirándulás? Legalább berúgtatok helyettem is?
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Na ne!!
    Na neeeee!!
    Gonosz vén szatyor!!:D
    Kicsinálsz idegileg! De ha minden jól megy akkor én fizikailag foglak!:D csak hogy tudd hogy szeretlek!:DD
    Na jó nem nyírvállak ki mert akkor nem tudom meg a végét!:')))
    Egyébként remélem a sitten fog megrohadni ez a Joe pasas. Pontosabban görény. Bár ez sértés a görények számára!:/
    Szegéééény görények!:D
    Siess a kövivel mert megkereslek és pisztollyal foglak kényszeríteni a folytatásra!:'DDD
    Egyébként imádlak!!<333^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Mondtam már, hogy ne legyél agresszív! :)))
      Nos, az a helyzet, hogy elkezdtem írni a következő részt, de ez a vén szatyor jelző most úgy a kicsi lelkembe tiport, hogy lehet abba is hagyom az írást, és csak egy hét múlva hozok új fejezetet! :))
      Na komolyra fordítva a szót, holnapra megírom a részt. Addig is mély levegő, és nyugi! A görényeket meg ne sértegesd! :)))
      Puszi: Klau

      Törlés