2015. június 10., szerda

24. fejezet

+18-as tartalom!
Zayn Malik

Kirohanok a szobájából, és már indulnék a lift felé, amikor szembe jönnek velem négyen. Jenny, Louis, és még két testőr! Ezt nem hiszem el! Nem is egy kő, hanem egy szikla gördül le a szívemről!
-Úr Isten! - Karjaim közé kapom a lányt, és úgy szorítom magamhoz, mint ha az életem múlna rajta. - Azt hittem, elmentél hozzá! Többé ne hozd rám így a frászt! Majdnem szív rohamot kaptam, amikor elolvastam az üzenetet!
-Csak hozzám rohant át, mert megijedt az üzenettől. Azt hitte, veszélyben vagyok, de az ajtóm előtt volt egy testőr. Megnyugtattam, és hívtam még pluszba egy testőrt, aki az ő ajtaja előtt fog maradni. Paullal is meg van beszélve a dolog. - magyaráz Louis, de igazán csak az érdekel, hogy semmi bajuk, se neki, se a babának, és a karjaim közt tarthatom.
-Várj! Hogy mit csináltál? Elolvastad az üzenetem, az engedélyem nélkül? - Lehet, ezt nem kellett volna elmondanom.
-Igen, elolvastam, mivel hívni akartalak, hogy hová tűntél, amikor megtaláltam a telefonod az ágy mellett. Volt egy olyan érzésem, hogy valami baj van, így elolvastam, de csak azt, ahol meg volt nyitva. Sajnálom. - puszilok bele a hajába - Annyira megijesztettél!
-Te így akartál lemenni? Bokszerba és pólóba? Ebből lett volna csak címlap sztori! " Zayn Malik enyhén szólva is alul öltözötten rohangált a szállodájuk előtt!" - röhög fel Louis.
-Na, az még szép lett volna! - horkant föl Jenny - Tudod mennyi munkát adtál volna ezzel? - Nem bírja tovább, és elmosolyodik.
-Nem azzal foglalkoztam, hogy mi van rajtam, hanem csak azzal, hogy ez a perszóna eltűnt! - röhögök most már én is velük.
-Mi? Perszóna? Ezt még nagyon megbánod, Zayn! Alhatsz a saját szobádba! - Játsza a sértődöttet Jenny. Legalább is remélem, hogy csak játsza!
-Drágám! Tudod, hogy szeretlek, ugye? - kezdek el hízelegni.
-Nem, nincs, elfogyott, nem is lesz! - ledöbbenek Jenny válaszán, aki látva arcomat hangosan felnevet. - Na mit szeretnél?
-Ugye alhatok veled, ahogy megbeszéltük? - Finoman puszikkal halmozom el, fülétől egészen a szájáig.
-Na! Erre én nem vagyok kíváncsi! Jó éjszakát, tubicáim! Aztán jók legyetek nekem! Zayn! Nem megrontani a nővéremet!
-De hát már terhes! Ennél jobban hova rontsam meg? - Louis csak röhögve hátrafordul és lepacsizik velem, míg Jenny mérgesen a vállamba bokszol.
-Ez szemét húzás volt! - morog. Nevetve ölbe kapom, és nem törődve kapálózásával meg sem állok az ágyig. Hallom, ahogy a minket követő testőr bezárja utánunk az ajtót. Lefektetem finoman, majd mellé bújok én is. Amolyan kis kifli- nagy kifli pozíciót veszünk fel. Nyomok még egy puszit az arcára, és jó éjt kívánunk egymásnak. Elmondhatatlanul jó érzés, hogy a karomban tarthatom, és csak az enyém. Bal kezemet óvatosan a még lapos hasára simítom. Felfoghatatlan, hogy ott bent növekszik a mi babánk. Mosollyal az arcomon merültem álomba.

Reggel csodálatos érzés mellette ébredni. Én kelek fel előbb, de nem akarom felébreszteni, ezért csak néztem. Vagyis inkább csodálom. Olyan békés látványt nyújt így. Kissé kócos hajával, lecsukott szemhéllyaival.
-Ne nézz! - morogja rekedtes reggeli hangján. Végigfut a hátamon a hideg ettől a hangtól. Ezt még így soha nem hallottam, hiszen akkor reggelre eltűnt, azóta pedig nem aludtunk együtt.
-Jó reggelt, szépségem! - Simítok végig finoman arcán, és a szájára adok egy rövidke csókot. Vagyis inkább ez csak egy puszi. Nézem, ahogy ébredezik, majd egyszer csak azt veszem észre, hogy felpattan az ágyból, kezét szája elé kapja, és már rohan is a fürdő felé. Nem értem, mi történhetett vele, míg meg nem hallom a fürdőből kiszűrődő hangokat. Felpattanok én is, és utána megyek. Megfogom haját, és finoman simogatom a hátát, amíg befejezi a hányást. Lehúzom a WC-t, felsegítem a földről, és elkísérem a mosdóig, hogy fogat tudjon mosni.
-Sajnálom. Nem kellett volna utánam jönnöd. - Látom, hogy zavarban van, nem tudja miként kezelje a helyzetet.
-Gyakran vagy rosszul reggelente?
-Nem. Ez a második alkalom, hogy hánytam. De tényleg nem kellett volna utánam jönnöd.
-Ne butáskodj! Ezt ketten hoztuk össze, és rám mindenben számíthatsz. Kérlek, hogy ne zárj ki semmiből. Mikor kell megint dokihoz menned? Szeretnélek elkísérni, ha nem zavar. - Félszegen kérdezem, hiszen ez eddig még nem jött fel így közöttünk.
-Pont akkor kell mennem, amikor a szüleimnél leszünk. Szerintem majd ott elmegyek dokihoz. Úgy sem tudok csak egy dokihoz járni, hiszen az luxus lenne részemről, ha havonta csak azért utaznék Londonba, hogy orvoshoz menjek. Nem biztos, hogy ki tudnám gazdálkodni a fizetésemből. Főleg amikor már havonta többször is kellene dokihoz menni. Így is, ha Londonban leszünk, keresnem kell egy házat, be kell rendeznem magamnak és most már egy gyerekszobát is ki kell alakítanom, így kicsit nagyobb házat kell néznem, mint amit akartam. Nem tudom, hogy jövök majd ki a pénzemből. De hagyjuk is ezt, ez az én gondom. Megyünk reggelizni? Farkas éhes vagyok!
-Ne beszélj butaságokat, Jenny! Anyagi téren semmi nem lehet probléma, hiszen itt vagyok én is. Pénzem meg aztán van bőven, nem kell miatta aggódnod.
-Nem, Zayn! Az a te pénzed! Te dolgoztál meg érte! Én nem akarok senki eltartottja lenni, senkin sem akarok élősködni!
-Ne legyél makacs! Én különben is arra gondoltam, hogy ha lenne kedved, költözhetnél hozzám. Igaz, hogy  én is most adtam el a házat, amiben Perryvel laktunk, de oda nem is vinnélek szívesen. Van még pár házam Londonban. Kiválaszthatnád, hogy melyikbe költöznél szívesen, vagy vehetnék egy olyat, amit együtt választunk!
-Várj! Te most össze akarsz velem költözni?
-Igen. De mielőtt kitalálnád, nem a gyerek miatt. Egyszerűen csak veled akarok lefeküdni, és melletted ébredni reggelente. És ez a vágyam már régebbi, mint hogy kiderült, babánk lesz.
-Ezt, azt hiszem még át kellene gondolnom.
-Oké. Ez is több mint a semmi. Te tényleg éhes vagy? Hiszen most jött ki belőled minden. Jó ötlet ez?
-Éhes vagyok! Ennyi akarok! Gyerünk már! Kapjuk össze magunkat, és irány reggelizni! - Játékosan szalutáltam neki, és átmentem a szobámba öltözni.

Eltelt majdnem két hét. Jenny kisebb-nagyobb rosszullétekkel, de jól van. Egyre közelebb kerülünk egymáshoz. Már sikerült elérnem, hogy egy szobán osztozzunk, hiszen fölösleges volt a kettő, mert úgyis általában nála töltöttem az éjszakáimat. Szerencsére nem lett belőle egy hisztis hárpia, amivel a fiúk ijesztgettek. Mind azt hajtotta, hogy felborul a hormon háztartása a terhességtől, és majd egy elviselhetetlen, hisztis liba lesz belőle. Szerencsére ez nem így van. Kívánósnak sem mondhatnám. Van néha, hogy meglát valamit, és az neki kell, de nem jellemző. Minden oké közöttünk. A hétvégére utazunk a szüleikhez. Végre egy pár nap szabi. Furcsa, de Joe azóta nem jelentkezett. Talán feladta volna? A remény hal meg utoljára, de valahogy azt érzem, hogy ez nem lett még itt lezárva. Pakolászom éppen össze a cuccomat, hogy a holnap hajnali gépet elérjük, és ne akkor kelljen még ezzel is kínlódni. Jenny valamilyen megbeszélésen ül Paullal. Hihetetlen, hogy a drága pót apánk (mert Paul számunkra az), milyen jól fogadta a helyzetet, és milyen segítőkész. Gondolataimból visszaránt a kicsapódó szoba ajtó, amin Jenny viharzik be, és meg sem áll, míg elém nem ér. Befurakszik karjaim közé, és úgy szorít magához, mintha az élete múlna rajta.
-Mi a baj, Kicsim? - érzem, ahogy elönt az aggodalom.
-Megint írt. - Csak ennyit bír mondani, és már egész teste rázkódik a sírástól.
-Mit? - nyugtatás képpen simogatom a hátát, pedig fel tudnék robbanni a méregtől - Kérlek, Kicsim! Nyugodj meg! Tudod, hogy árt a babának! Ide adod a telefonod?  - kérdezem, mikor érzem, hogy lassan kezd megnyugodni. Talán már percek óta csak állunk, és öleljük egymást. Érzem, hogy szüksége van rám, hogy jelenleg én vagyok számára  a biztos pont, és ez nagyon jól esik, de aggódok is értük. Annyira bele éltem magam az apa szerepbe! Annyira várom, hogy megszülessen a kislányunk, vagy a kisfiunk! Átnyújtja a telefonját, és csak némán figyel. Idegesen nyitom meg az utolsó beérkezett üzenetét.

"Élvezd, amíg lehet Cica! Megmondtam, hogy az enyém vagy! Az a pojáca is lassan rádun, hiszen neked csak én vagyok! A vissza számlálás elindult! Nemsokára megint velem leszel! "


Most már értem, hogy mitől borult ki ennyire.Én is legszívesebben törnék-zúznék mérgemben, de megemberelem magam, hiszen Jennynek szüksége van rám. Magamhoz ölelem, elkezdem cirógatni az oldalát, éppen hogy csak hozzáérve, miközben lassan és finoman elindulok a homlokától az orrán keresztül a szájához apró puszijaimmal. Mikor az orra hegyére adok egy puszit, halkan felkuncog. Mikor szájához érek, karjait nyakam köré fonja, és magához húz. Szenvedélyesen, forrón és akaratosan csókol. Ilyen nem volt még az óta a bizonyos éjszaka óta. Kezeivel végigsimít a mellkasomon, és csókunkat csak egy pillanatra megszakítva lehúzza rólam a pólót. Finom, kicsi kezeivel végigjár a mellkasomon, karomon, majd áttér a hátamra. Nem vagyok biztos benne, hogy el akar menni a végsőkig. Óvatosan bújtatom ki a felsőjéből, és meglátva fekete csipkés melltartóját elakad a lélegzetem. Gyönyörű ez a nő, és csak az enyém. Apróbb csókokkal haladok le szájától egészen a kulcscsontjáig, miközben óvatosan elhátrálok vele az ágyig. Eldőlök rajta, mikor megérzem lábamnál az ágy szélét, és magammal húzom őt is, ezáltal felém kerül. Apró kezei végigsimulnak a mellkasomon, egészen a nadrágom széléig. Érzem, ahogy kikapcsolja az övem, a gombok és a cipzár is enged akaratának. Egyszerre húzza le rólam a nadrágom és a bokszerem, ezzel megmenekítve férfiasságomat igen csak szorult helyzetéből. Ahogy végig vezeti rajtam tekintetét, arca színe vetekedik egy paradicsoméval. Hihetetlen, hogy milyen szégyenlős, milyen könnyen zavarba lehet hozni. Magamhoz húzom, és átgördülve változtatok helyzetünkön. Óvatos vagyok vele, bár emlékeztetnem kell többször is magam, hogy fogjam vissza a vágyaimat, hiszen a gyermekem ott van a most még lapos hasában. Finoman lefejtem róla a nadrágját. A bokájától felfelé számmal végigjárom a testét. A melltartója kapcsa könnyedén enged kezeimnek, és már repül is a szoba másik felébe. Melleit kényeztetem, miközben ajkait apró sóhajok hagyják el. Lefelé haladok hasán, egészen a bugyija széléig. Megszabadítom attól is, és már semmi nem áll közénk. Testünk finoman simul össze. Egy pillanatra belenézek szemeibe, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg akarja.
-Biztos vagy benne? - Csak bólint egyet, szemeiben pedig csak a vágyat látom. Óvatosan hatolok belé, mintha egy porcelánbaba lenne, és lassú mozdulatokat teszek.
-Nem vagyok üvegből, Zayn. Nem kell ennyire vigyáznod ránk. Most még nem. - Ezen felbátorodva gyorsítok mozdulataimon. Érzem, ahogy ujjait hátamba vájja, ahogy egyre közelebb ér a csúcshoz. Nekem sem kell már sok. Egy édes csókkal halkítom, amikor eléri az orgazmust, és vele együtt én is. Egy pár levezető lökés után nem merek ráfeküdni, félek hogy megnyomom a hasát, ezért inkább kihúzódok belőle és mellé fekszem. Mellkasomra vonom a fejét, és a hátát simogatom finoman.
-Ilyenben még eddig nem volt részem. Azt hiszem, erre mondják, hogy szeretkeztünk. - Hangja halk és lágy. Hihetetlen jó érzés, hogy józanul is nekem adta magát.
-Hát, elhiheted, hogy ilyenben még nekem sem nagyon volt részem. De most már aludjunk mert nemsokára kelni kell, indul a gépünk.
-Oké. Szép álmokat. - Ad még egy utolsó csókot, és oldalára fekszik, nekem háttal. Az elmúlt jó pár napban rájöttem, hogy így szeret a legjobban aludni. Vagyis én mögé fekszem, átkarolom a derekát, kezemet hasára simítom, és a lábaink összegubancolódnak. Ránk húzza a takarót, és perceken belül álomba merülünk.

Hajnalban kissé kómásan ébredünk, és én jót mosolyogva készülődök az útra. Igaz kapkodnunk kell, mert tegnap nem fejeztük be a csomagolást, de akkor is jót mulatok magamban azon, hogy még mindig szégyenlős előttem. Az ágyból úgy kelt ki, hogy szorosan maga köré tekerte a takarót, hogy még csak véletlenül se lássak belőle semmit. Mosolyomat lehervasztja, amikor apró kezeiben a telefonjával közelít felém, és arca hófehér az ijedségtől. Elveszem tőle a készüléket, és idegesen nézem az utolsó SMS-ét. Tudom, hogy ki küldte, és ezt meg is erősíti a feladó.

" A véhajrába vagyunk. Már csak pár nap, és az enyém vagy. Élvezd ki azzal az idiótával. Tudod, hogy előlem nem menekülhetsz! Te az enyém vagy, Cica! "


Gyorsan összekapjuk magunkat, és elindulunk a repülőtérre. Mindenki kómás, mindenki alig van még észnél. Jenny telefonja ismét csipog, itt viszont mindenki felélénkülve, idegesen kapja felé a tekintetét. Jenny szemei végig futnak a sorokon, majd hangosan is felolvassa.

" Nagyon helyes! Repülj csak a végzeted felé! Hamarosan találkozunk! " 


Ezek után idegesen szállunk fel a gépre. Nem tudom, jó ötlet-e most ez az utazás, főleg így, ezután az üzenet után. Arról nem is beszélve, hogy csak pár testőr jön velünk, hiszen a szülő városainkban már nem vagyunk olyan nagy újdonság, hiszen évente többször is megfordulunk ott. Persze ott is vannak őrült rajongók, de a többség inkább csendesen kér autógrammot, vagy fényképet.
A gép felszáll, és mi elindulunk Jenny "végzete" felé.


Sziasztok! 
Ez volt a rész. Vélemények? Gondolom nem erre számítottatok, de ígérem, a következő rész már pörgősebb lesz! 
Köszönöm a komikat és a pipákat! Valamint köszönöm, hogy olvastok. 
Puszi: Klau

4 megjegyzés:

  1. Szia!
    Ne haragudj, hogy csak most írok, de nem volt időm géphez ülni.
    Viszont a részek fantasztikusak lettek! *o*
    Anyám, de utálom Joe-t... Úgy hallottam a serpenyő jó fegyver... leüthetem vele?:DDD
    Istenem Zayn és Jenny hihetetlen aranyosak:3 Másrészt tuti kiakarsz csinálni! Itt abbahagyni?! Ejnye:( Pedig teljesen beleéltem magam az olvasásba...
    IMÁDTAM <3
    Remélem hamar tudod hozni a következő részt:)
    XxDark Shadows.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy most írtál, és köszönöm a dicséretet!
      Joe... hát őt mindenki utálja. A serpenyő jó fegyver, de egy ilyen típusú embernek az kevés! :))
      Igyekszem a következőt holnap felrakni, de nem ígérek semmit, mert még hozzá sem kezdtem. :(
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. kikészítesz.....remek rész lett de, külön öröm hogy naponta vannak részek de kikészülök:D Ez Joe...érik neki egy verés:| Miért nem jelentik fel? Távolságtartási? Ölessék meg, egyék meg a galambok, haljon meg náthában nekem mindegy csak ne csinálja ezt:D Imádás van!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ki tudna belehalni egy náthába? Galambok? Szerintem azoknak jobb izlésük van. :)) Mire megy a távolság tartásival? Szerinted egy ilyen embert ez vissza tartana? Egyébként sem ment a közvetlen közelébe eddig, csak a kórház előtt látta Jenny.
      Puszi: Klau

      Törlés