2015. május 2., szombat

3. fejezet

Jennifer Smiths

 Egyszer csak egy mellkasnak ütköztem. Felnéztem könnyes szemekkel, és Liam-mel találtam magam szemben. Fürkészően, és talán riadtan nézett rám.
-Istenem! Jenny! Mi történt?
-Hová indultál? - hallottam meg Harry hangját. Ekkor vettem csak észre, hogy mind a 3 fiú itt van.
-Nem akarok róla beszélni! Kérlek, most ne kérdezzetek. - szipogtam.
-Louis csinált valamit? - kérdezte Niall.
-Nem, nem Ő. Ez hosszú történet, de majd Louis elmondja, ha akarja.
-Rendben, de akkor menjünk haza.
Elindultam a fiúkkal. Láttam, hogy aggódva tekingetnek rám, de szerencsére nem kérdezgettek. Túl gyorsan értünk el a házhoz. Gyomrom görcsben, kerülget a hányinger. Mi várhat még rám ma? Ekkor csipogott a telefonom. Üzenetem jött Paultól, hogy holnap 11-re legyen mindenki a kiadónál, megbeszélés lesz Zayn-nel. Addigra össze kellene szednem magam. Az utazás és a mai nap történéseitől elfáradtam. Könyörgően néztem a fiúkra, miközben beléptünk az ajtón.
-Megmutatná valaki a szobámat? Fáradt vagyok.
-Rendben, gyere utánam. - szólalt meg Liam. Ekkor beléptünk a nappaliba. Liam megfogott 2 bőröndömet, és a maradék egyet, amikor Louis termett előttünk.
-Jenny! Kérlek! Várj egy kicsit. Beszélnünk kellene szerintem. - nézett rám könyörgő szemekkel.
-Ne haragudj Louis, de én most fáradt vagyok. Megyek és lepihenek. Majd beszélünk.- próbáltam rámosolyogni több-kevesebb sikerrel. -Ja! Holnap 11-re a kiadónál kell lennünk megbeszélésen. Ha lehet mindenki legyen készen fél 11-re. Itt a nappaliban találkozunk. Sziasztok! - ezek után elindultam fel a lépcsőn Liam után. Fent a fiú benyitott egy szobába, és kedvesen rám mosolygott.
-Remélem tetszeni fog a szoba.
-Köszönöm, biztosan megfelel. Különben sem sokáig leszek itt. Ha folytatódik a turné, megyek veletek, utána pedig keresek magamnak egy lakást. - válaszoltam szolid mosollyal arcomon.
-Jó éjt Jen! -köszönt el tőlem.
-Neked is jó éjt Liam! Köszönöm a segítséget! - ez után bezáródott a szobám ajtaja, és végre egyedül voltam. Most volt időm körbenézni kicsit. Tetszett a szobám.
Egyszerű és nagyszerű volt.

 A szobából nyílt még egy ajtó. Kíváncsian nyitottam be, és egy fürdőszobában találtam magam.
Tetszettek a kellemes színek, és hogy ez sincs túl cicomázva. Visszamentem a szobámba, és a táskámból kikerestem a tisztálkodási szereimet és egy pizsomát helyettesítő pólót. Ebben szeretek aludni. Fő a kényelem. Gyorsan letusoltam, elvégeztem az esti teendőimet, és bebújtam az ágyba. Megint elkezdett kattogni az agyam a mai napon, de úgy döntöttem, inkább leállítom magam és alszok.

~másnap reggel

Reggel túl korán kipattantak a szemeim. Még csak 8 óra volt, aludhattam volna még. Sebaj! Gyorsan összekészülődtem, felvettem egy kényelmes ruhát, mivel úgy döntöttem meglepem a társaságot egy kis reggelivel. Ahogy elindultam lefelé a konyhába, megbizonyosodhattam róla, hogy senki sincs még ébren rajtam kívül. Vagyis ezen megállapításom megdőlt, amikor beléptem a konyhába. Szerintetek ki tartózkodott még ott? Hát szerencsétlenségemre Loius. Pedig reméltem, hogy ezt húzhatom még egy darabig.
-Jó reggelt! - köszöntem a fáradt fiúnak. Szemei karikásak voltak, látszott, hogy nem pihente ki magát az éjszaka.
-Neked is szép jó reggelt! Kérsz kávét? - mutatott a nagy adag frissen főtt kávéra.
-Igen, köszönöm. - öntöttem magamnak kávét, bele a szokásos két cukor meg egy kis tej. Ezután leültem a bárpulthoz, hogy megigyam a szerzeményemet. Végig magamon éreztem az öcsém tekintetét.
-Beszélhetnénk? - nézett rám kiskutya szemekkel. Én csak bólintottam. - Igazán sajnálom a tegnapi viselkedésemet. Nem szoktam ilyen lenni. Sajnos túl sok minden összejött mostanában, és rajtad vezettem le a dühömet. Tudom, hogy ez nem mentség...
-Louis! Nyugi! - rámosolyodtam, most először tényleg szívből. Lehet nem is olyan, mint gondoltam? - Nem haragszom. Rosszul esett a tegnapi viselkedésed, nem tagadom, de felejtsük el.
-Oké. Köszönöm szépen. Ha nem lenne nagy baj, szeretnélek jobban megismerni. Nem tudok rólad semmit, pedig a testvérem vagy.
-Jó, de van kedved segíteni nekem? Reggelit akarok készíteni mindenkinek.
-Ez nem a Te dolgod! Majd mindenki megoldja magának!
-Nem számít, én szívesen csinálom. Az elmúlt egy évben csak magamnak főztem, jó lesz most kicsit több személyre.
-Oké, akkor segítek, és közben beszélgethetünk. - mosolyodott el.
Jól telt a reggel további része. Csináltunk palacsintát, rántottát, és pirítóst. Közben jót beszélgettünk, bár mind a ketten ügyeltünk rá, hogy a kényes témákat kerüljük. Inkább a gyerekkorunkról beszéltünk, a suliról, meg persze a ciki sztorik sem maradhattak ki. Mire végeztünk, lejöttek a többiek is. Megreggeliztünk, majd mindenki elvonult készülődni. Pontban fél 11-kor indultunk a stúdió felé. Út közben inkább a többiekkel beszélgettem. Louis nagyon elmerült a gondolataiban, nem is nagyon szólalt meg. Odaértünk a hatalmas épülethez, és megindultunk befelé. A fiúk nagyon otthonosan mozogtak a hatalmas épületben. Gyorsan meg is találtuk az irodát, ahol Paul már várt ránk. Mindenki feszülten foglalt helyet, és némán vártuk az ötödik bandatagot, vagyis csak volt bandatagot is. Egyszer csak nyílt az ajtó, és belépett rajta Zayn. De nem volt egyedül. Mögötte bejött egy szőke csaj is.



Hiszen Ő Perry, Zayn barátnője! A nyávogós köszönésétől felállt a szőr a karomon. Utálom az ilyen csajokat. Zayn figyelemre sem méltatott. Egyikőjük sem akart bemutatkozni, így én sem törtem magam. Úgy tettek, mintha ott sem lettem volna. Egészen addig, amíg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése