Jennifer Smiths
- Nem! Nem teheted ezt! – kapom el
kétségbe esve a karját – Nem tudhatja meg, hogy terhes vagyok! Nem akarom,
hogy a baba miatt jöjjön csak vissza
hozzám! Nem! Én már nem kellek neki, akkor a gyerekem se kelljen! Nem tudhat
róla! Kérlek, Louis! Ne tedd tönkre még jobban az életemet! Ha kell, térden
állva könyörgök, de…
- Ezt Te sem gondolhatod
komolyan! Hiszen az ő gyereke is! Ráadásul ő volt a hülye! Ő szúrta el! Nehogy
már még a képét se verhessem be azért, hogy játszadozott veled! – összerezzenek
a szóhasználatától. Hiába tudom, hogy így van, de ezt más valaki szájából
hallani, még valóságosabb, még fájóbb. – A francba is, hiszen a nővérem vagy!
Nekem kellene rád vigyáznom, közben meg mindig mindent csak elszúrok! Amikor
szükséged lenne rám, soha nem vagyok ott!
- De most itt vagy! És ez a
lényeg! Most van rád szükségem! Igen is, hogy most mindennél jobban kell a
segítséged! Ha elmondod neki, hogy terhes vagyok, soha nem fogom tudni lezárni
a múltamat, de ha megtartod nekem a titkomat, akkor igen. – látom rajta, hogy
hezitál, ő maga sem tudja, hogy mit is kellene tennie – Jó! Akkor, hogy az
összes játékszabállyal tisztában legyél! Ha elmondod neki, akkor eltűnök. De
nem csak előle, hanem előled is! Választhatsz! A kezedben a döntés!
- Ez így nem fer! – túr idegesen
a a hajába – Ez így rohadtul nem az! – látom, ahogy gondolkozik, hogy mi is
legyen a következő lépése, ami valljuk be, nem mehet neki túl fényesen ilyen
idegállapotban – Azt sem tudhatja, hogy beszéltem veled, vagy csak a babáról
nem tudhat? – Lehet, hogy tévedtem! Azt hiszem, megtalálta a kiskaput.
- Csak a babáról nem tudhat és
azt sem, hogy hol lakok. Soha többé nem akarok vele találkozni!
- Rendben van, de csak egy
feltétellel! – kérdőn nézek rá – Megengeded, hogy akkor lássalak, amikor
akarlak és, hogy mindenben segíthesselek titeket. Hiszen az én unokatesóm lesz,
vagy mi a szösz!
- Nagybácsi leszel! – mosolyodom el
talán most először igazán, amióta megtudtam az igazat.
- Nos, akkor áll az alku? – kérdi
felvont szemöldökkel.
- Igen, áll.
- Oké. Akkor feküdj le aludni,
nekem még be kell vernem egy idióta barom pofáját! – fújtat idegesen.
- Nem akarom, hogy bántsd! – szólok
rá határozottan.
- Már miért is nem bánthatom?
Hiszen egy idióta! – csattan fel, talán túl hangosan is.
- Azért ne, mert nem akarom, hogy
miattam összevesszetek. Ő az egyik legjobb barátod! Nem teheted ezt! Nem
vethetsz véget egy több éves barátságnak miattam!
- Ó, dehogy is nem! Csak figyeld
meg!
- Nem, Louis! Akkor gondolj arra,
hogy nektek együtt kell a színpadra állnotok, együtt kell turnéznotok, ahol
szinte össze vagytok zárva! Szerinted menne ez a dolog, ha ti rosszban vagytok?
Mert szerintem nem!
- Oké, ebben igazad van! De
nehogy már a karrierem fontosabb legyen, mint te! Akkor abba hagyom az egészet!
Életem végéig lazán eléldegélhetek abból, amim van!
- Nem, én ezt nem akarom! Azt
akarom, hogy úgy folytasd az életed, mint az én megjelenésem előtt! Legyél jóba
a fiúkkal, éld az életedet, és ha akad benne számomra hely, akkor legalább néha
látogass meg!
- Ugye tudod, hogy most
hülyeségeket beszélsz? – kérdi arcán teljes döbbenettel.
- Kellek így neked, ezekkel a
kritériumokkal, vagy nem?
- Persze, hogy kellesz! – fújtat
idegesen – De azt hiszem, most jobb lesz, ha megyek, mielőtt még valamit
kitalálsz! Elég nehéz lesz ezeket is betartani! Menj és pihenj le! A babának sem
jó az, ha te ideges vagy! Én is haza megyek, aztán majd holnap eljövök, és
beszélgetünk, oké? – néz rám bizakodón.
- Oké! Szép álmokat neked! – adok
egy puszit az arcára, mire egy halvány vigyort kapok viszonzásul. Végig simít
az arcomon, és kifelé lépked.
- Vigyázz magatokra! – fordul még
vissza, mielőtt becsukná maga mögött az ajtót. Bezárom azt utána, és elvonulok
aludni. Még ha én zaklatott vagyok is, a kicsikémnek kell a nyugalom, és most ő
mindennél fontosabb számomra.
~3 hónappal később~
Az elmúlt időszak viszonylag lassan telik, nehezemre esik kialakítani
magamnak egy új életformát, de ez van. Nehezen szokom meg, hogy szinte mindig
egyedül vagyok, túl sok időm marad gondolkozni, ami nem igazán előnyös a
jelenlegi helyzetemben. A munkahelyemet is ott kellet hagynom, mivel jött egy
telefon Louistól, hogy Zayn éppen akkor indult oda, hogy megkeressen. Akkor
gyorsan eltűntem, majd délután beadtam a felmondásomat. Louis azzal nyugtat,
hogy ha nem találok semmilyen állást, akkor sem lesznek anyagi gondjaim, hiszen
ő mindenben segít. Ez szép és jó, csakhogy én önálló akarok lenni, nem egy
eltartott, megtűrt rokon. De a mai napon nem is ez a lényeg, hanem hogy irány a
kórház. Az óta a bizonyos nap óta eltelt
több, mint három hónap. A pocakom már szépen gömbölyödik, a bővebb ruháimmal
sem tudom már eltakarni, de már nem is akarom. Szerencsémre Louis azóta sem
szólta el magát, így a titkom köztünk maradt. Ma pedig irány a rendelő, hiszen
mára vagyok kiírva ultrahangra és vizsgálatra. Ma lehet, hogy megtudom, hogy
kisfiú vagy kislány-e, bár nekem az az egy a fontos, hogy egészséges legyen.
Mind a kettőnek egyformán örülnék. Kicsit tartok attól, hogy mi lesz, ha kiköpött
Zayn lesz. Bár, ha csak egy kicsit is hasonlít rá, akkor is mindig az apja fog róla
eszembe jutni. Miket is beszélek itt? Hiszen ha semmi hasonlóság sem lenne
közöttük, akkor is mindig rá emlékeztetne. Életem egyik legjobb, de egyben
legfájdalmasabb időszakára is. Hihetetlenül szerettem őt, aztán amikor robbant
a bomba, akkor gyűlöltem, most pedig én magam sem tudom, hogy hogyan is állok
az érzéseimmel. De nincs is több időm ezen morfondírozni, hiszen indulnom kell
a dokimhoz.
Eltelt több, mint három
nyomorúságos hónap az életemből. Jennyről semmit sem tudok, azon kívül legalább
is, amit Louis elmondott, ami kimerült annyiban, hogy jól van, felejtsem el,
mert egy utolsó görény vagyok, és ennyi. De miért? Na, ezen kérdésemre csak
fújtatni tudott, meg leordított, hogy fogjam be és ne játszam meg az agyamat,
mert ő tud mindent. Ennek én igazán örülök, de annak már nem, hogy én viszont
semmit. Azóta az egyik legjobb barátom szinte nem is szól hozzám, holott Jenny
hagyott el engem, és nem én őt. Kissé érthetetlen számomra a helyzet. Azt
viszont be kell vallanom magamnak, hogy az elmúlt időszak pokol volt. A
legrosszabb érzés, amikor elhagynak és nem tudod, hogy miért. Nem tudod, hogy
hol rontottad el. Hiába vagyok férfiból, de az utóbbi hónapok rányomták a
bélyegüket az egészségemre is. E miatt megkaptam felsőbb utasításra, hogy el
kell mennem egy mindent átfogó kivizsgálásra. Röhejes, hogy ennyire féltik a
pénzüket! Igen, a pénzüket és nem az én egészségemet. Ennek az egésznek annyi
csupán a lényege, hogy mivel lelkileg összetörtem, nem ettem annyit, mint kellet
volna és mások szerint túlzottan elzárkózom a külvilágtól, ebből kifolyólag
fogytam, ami az én nem túl vastag alkatomon brutálisan meglátszik, ezért most
szívok egy nagyot. Járhatok vizsgálatról vizsgálatra. Szerencsémre mára ennyi
volt, mehetek haza. Éppen kifelé tartok ebből az utálatos épületből, de tekintetem megakad valamin, vagyis inkább valakin. Mozdulatlanná dermedek, ahogy agyam felfogja, hogy ő az. Tényleg ő az! Mosolyogva lépked, miközben valami papírt szorongat a kezébe. Végigjáratom tekintetemet rajta, de megakadok a hasán. Hiszen gömbölyödik a pocija! Micsoda? Jenny terhes? De kitől? Tőlem? Ezért lépett volna le? De hát akartunk babát! Akkor meg mi van? Sokkosan figyelem alakját, ahogy a lapot szorongatja az egyik kezében, míg a másikat pedig rásimítja a kissé már gömbölyödő pocakjára. Nem értek semmit! Képtelen vagyok megmozdulni, csak nézem. Gyönyörű! De mi van, ha nem az enyém a baba és ezért lépett le? Nem! Ilyen hülyeségre nem gondolhatok! Kilép az ajtón, és ekkor tudatosul bennem, hogy ha nem indulok meg utána, akkor eltűnik és nem kapok válaszokat! Kámforrá válik megint, valószínűleg az én gyerekemmel! Gyorsan ösztönzöm mozgásra lábaimat, és futva indulok utána. Kicsapom az ajtót, és látom, ahogy készül beszállni az autójába.
- Jenny! - ordítok, ahogy a torkomon kifér. Az emberek felém kapják a fejüket, de nem érdekel. Csakis az a gyönyörű szempár, amelyik értetlenül tekint körbe, keresve a hang forrását. - Jenny! - Rám kapja a tekintetét, és látom, ahogy az arca elfehéredik és levegőért kezd kapkodni.
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyire soká jött a rész, de sok minden közbejött, amivel nem is terhellek titeket. Heti egy részt ígérek egyenlőre, ez még változhat. Valamint hoztam egy döntést. Nem vagyok benne teljesen biztos, de talán így lesz a legjobb. Nem akarom túl sokáig húzni ezt a történetet. Persze nem fogom elkapkodni a végét, de egy fontos szálat kihagyok, amit eredetileg akartam, ezzel lerövidítve a sztorit. Gondolatom szerint nincs már sok a végéig. Néha úgy érzem, amit lehet kihoztam a történetből, nem akarom, hogy túlzottan erőltetett legyen.
Köszönöm szépen a sok kommentet, nemsokára válaszolok is rájuk.
Köszönöm szépen a rengeteg díjat, amiket kaptam. Mihelyst lesz időm, kipakolom őket.
Remélem mindenki kiélvezte a nyári szünetet! A mai az utolsó napja, remélem egy kicsit feldobom ezzel a résszel. Jó iskola kezdést mindenkinek!
Aki még nem tette és van kedve, az nézzen be a másik blogomra is (ITT), hátha az a történet is elnyeri a tetszését. Főleg így, hogy ennek hamarosan vége, az viszont még nem túl régen kezdődött.
Puszi: Klau
- Jenny! - ordítok, ahogy a torkomon kifér. Az emberek felém kapják a fejüket, de nem érdekel. Csakis az a gyönyörű szempár, amelyik értetlenül tekint körbe, keresve a hang forrását. - Jenny! - Rám kapja a tekintetét, és látom, ahogy az arca elfehéredik és levegőért kezd kapkodni.
Sziasztok!
Sajnálom, hogy ennyire soká jött a rész, de sok minden közbejött, amivel nem is terhellek titeket. Heti egy részt ígérek egyenlőre, ez még változhat. Valamint hoztam egy döntést. Nem vagyok benne teljesen biztos, de talán így lesz a legjobb. Nem akarom túl sokáig húzni ezt a történetet. Persze nem fogom elkapkodni a végét, de egy fontos szálat kihagyok, amit eredetileg akartam, ezzel lerövidítve a sztorit. Gondolatom szerint nincs már sok a végéig. Néha úgy érzem, amit lehet kihoztam a történetből, nem akarom, hogy túlzottan erőltetett legyen.
Köszönöm szépen a sok kommentet, nemsokára válaszolok is rájuk.
Köszönöm szépen a rengeteg díjat, amiket kaptam. Mihelyst lesz időm, kipakolom őket.
Remélem mindenki kiélvezte a nyári szünetet! A mai az utolsó napja, remélem egy kicsit feldobom ezzel a résszel. Jó iskola kezdést mindenkinek!
Aki még nem tette és van kedve, az nézzen be a másik blogomra is (ITT), hátha az a történet is elnyeri a tetszését. Főleg így, hogy ennek hamarosan vége, az viszont még nem túl régen kezdődött.
Puszi: Klau
Naaaa! Naaaaaaaaa! NAAAAAAA!
VálaszTörlésEz most miért kellet?! Ezzel akarsz büntetni? Mert akkor abba is hagyhatod a büntetésemet, mert akkor át gondolom amit terveztem a blogomba, s akkor kedvezek neked! Kérlek neeeee! Miért itt kellet abbahagyni?! MIÉRT?! Why?! Quam ob causam? Neden? 為什麼呢?
لماذا؟
A részről pedig egy szó a véleményem. Fantasztikus! Még annak ellenére is hogy agyfaszt kaptam. És a döntéseddel kapcsolatban. Engem nem zavar. Ha neked így jó, akkor így jó. Én "türelmesen" várni fogom. De azért ne feledkezz meg rólunk! :D
Imádlak ♥♥♥♥♥
ui.:amúgy az idegen szavak mind azt jelenti, hogy miért. Írtam latinul, törökül, arabul és kínaiul.
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett! Azért, amiért te is szereted így befejezni a fejezeteket! :)
Imádlak! <3
Puszi: Klau
Ne! Neee! Ne hagyd abba! Annyira imádom és ez is annyira csodás rész lett, ne tedd ezt velünk! Végre megtudta Zayn, hogy Jenny terhes, hurrá!
VálaszTörlésKíváncsian várom a kövi részt
xoxo Princess
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszik! Ma érkezik a kövi rész!
Puszi: Klau
Ez annyira kegyetlen volt. Itt abbahagyni? Hmm? Már nem is mondom mekkora károkat szenvedtem. Ezt nem teheted:( Kell, akarom még olvasni! Brühühü:( Egyáltalán nem értem mi van Zayn-nel, tuti, hogy Judy csinált valamit amihez semmi köze Jenny&Zayn kapcsolatához, lehet csak magnó volt vagy nem tudom, de ahh. Zayn ezek szerint nem csinált semmit, és most teljesen tönkrement az egészsége:c Úgy sajnálom. Remélem megfogják beszélni Jenny-vel és minden rendben lesz. Ez olyannyira jó rész lett, hogy nincsenek rá szavak, minden egyes résszel csak magasabbra szárnyalsz. Imádom <3
VálaszTörlésImádlak te nő! <3
Hatalmas ölelés: MaYa.
Szia!
TörlésKöszönöm a dicséretet és örülök, hogy tetszik a rész. Nem mondok semmit, mert akkor lelövöm a lényeget! :)
Ma jön a rész!
Imádlak! <3
Puszi: Klau
Ijjjj de joó vagy! :* annyira jo oett ez a rész is :)) azért remélem rendbejön a dolog Jenny és Zayn között :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÖrülök, hogy tetszik! Ma jön a következő!
Puszi: Klau
Össz reakció: Agyfasz... Nem bírom!!! Komolyan!!! Siess a kövivel, mert nem bírom ki sokáig!!!
VálaszTörlésAmúgy tökéletes rész lett, nagyon szeretek tőled olvasni :)
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszik a rész és hogy szeretsz tőlem olvasni. :) Ma jön a következő rész!
Puszi: Klau
Szia!
VálaszTörlésMost találtam meg a blogodat, és valami hihetetlenül jó! De ettől a résztől már nekem is hatalamas idegrendszeri problémáim lesznek! Mégis mi lesz most?!?!
Csak így tovább, nagyon ügyes vsgy ;)
Lala xoxo
Szia!
TörlésÖrülök, hogy ide találtál és hogy tetszik a blog. Ma jön a következő rész, és akkor megtudod, hogy mi lesz most! :)
Puszi: Klau
Szia!
VálaszTörlésVár nálam két díj ;)
butterfly-onedirection.blogspot.hu
Lala xoxo
Köszönöm szépen a díjakat! Ha lesz egy kis időm, kipakolom őket!
TörlésPuszi: Klau
Szia!
VálaszTörlésBorzasztóan sajnálom, hogy csak most írok, de nagy a káosz. Remélem nem haragszol.
Szóval ott kezdeném, hogy ehh. Mi volt ez? Ez a befejezés? Miért itt? Imádtam elejétől a végéig, de az ilyen izgalmas abbahagyásoktól a falra mászom. Ahh. Három hónap? És Zayn nem tud semmiről? Most mi? Összezavarodtam, Jenny akkor mit hallott? MI VOLT EZ? Kezdek kiakadni, gyűlöli Zaynt, de Zayn nem tudja, hogy miért. Kezdek félni. Akkor most, hogy kiírtam ami mélyen legbelül nem hagyott nyugodni, azt is leírnám, hogy IMÁDTAM <3 P. E. R. F. E. C. T. I love it! <3 Már nagyon izgatott vagyok és várom a következő részt:3
Imádlak <3
Ölel és puszil: Emy.
Szia!
TörlésNem haragszom, örülök, hogy most írtál. Én is el vagyok maradva egy csomó komival, majd én is ma pótolom őket! :)
Örülök, hogy tetszik a rész, és sajnálom a végét. Ma jön a következő!
Imádlak! <3
Puszi: Klau