Jennifer Smiths
Hetek teltek el a Louissal való összeveszésem óta. Ő próbált velem beszélni, de én teljesen elzárkóztam előle. Nem akarok vele társalogni, főleg erről nem, de elkerülni nem tudom, hiszen megint elkezdtem dolgozni. Szerencsére a helyettesem eltűnt, így nem kerülgeti Zaynt, de nem egyszerű úgy az öcsémmel együtt melózni, hogy azon kívül, ami feltétlenül szükséges, még csak véletlenül sem vagyok hajlandó hozzászólni. Ez rányomja a bélyegét a hangulatra, de nem tudok mit tenni, egyszerűen megrekedtem vele kapcsolatban azon a délutánon, amikor a veszekedés volt. Látom a fiúkon, hogy nekik sem jó ez az állapot, de ez van. Az a tyúk, mert egyszerűen nem tudom a nevén nevezni pedig előadja, hogy ő nem kér a rivaldafényből, közben meg mindenki vele foglalkozik. Nem tudom, mi lesz velük, meg a babával, de nem is érzek magamban erőt ahhoz, hogy most ezzel foglalkozzak. Eszme futtatásomnak az vet véget, hogy megérzek egy kezet a vállamon, és ijedtemben összerezzenek kissé.
- Végeztem. A többiek még hátra vannak. Nincs kedved addig meginni velem egy kávét? - kérdi Liam. Ezek szerint vele kezdték a fotózást, a többieknek pedig még eltart egy darabig, mire végeznek.
- Miért is ne? Szemben vagy egy kis kávézó. Az jó lesz?
- Igen. Menjünk. - némán tesszük meg a rövid utat, majd egy csendesebb sarokban helyet foglalunk, mivel így valamennyire védve vagyunk a kíváncsi tekintetektől. Na igen! A híresség hátulütője. Gyanús nekem ez a szótlan Liam. Ahogy az arcát tanulmányozom, rá kell jönnöm, hogy valami célja van ezzel a kávézással, de remélem nem az, hogy béküljek ki azzal az indulat kezelési problémákkal küzdő öcsikémmel, mert akkor most nagyot fog pofára esni.
- Mi újság van veled? Jól megvagytok Zaynnel?
- Igen,. minden szuper. Nem veszekszünk, szerencsére normalizálódott a kapcsolatunk, és élvezzük egymás társaságát.
- Szeretnék veled beszélni valamiről. - köszörüli meg a torkát és látom, hogy kissé idegesen mozgolódik.
- Egy téma kivételével minden jöhet. - Mosolygok rá biztatóan.
- Pedig az a téma.
- Nem érdekel! Nem akarok róla beszélni! - Mosolyom lelohad az arcomról, és az idegesség kezd eluralkodni rajtam.
- Pedig muszáj lesz! - keményíti meg arcvonásait - Ez így nem mehet tovább! Mindenkire hatással van az idiótaságotok! Így nem lehet normálisan dolgozni!
- És én tehetek róla? Nem én mondtam neki azokat! - kezeim ökölbe szorulnak, hiszen ez a vita elkerülhetetlen most már.
- Te sem éppen szépen fogadtad a dolgokat! Te mit szóltál volna fordított helyzetben? Hiszen valljuk be, ti sem húztatok gumit, és mégis nekiestél. Nem volt hozzá erkölcsi alapod! - szegezi nekem véleményét.
- Na nehogy már én legyek a hibás?! Bár mit is várhatnék? Hiszen mindig, mindennek én vagyok az oka! - könnyeim már a szemeimet marják, de gátat szabok nekik.
- Senki nem ezt mondta! De igen is mind a ketten idióták voltatok! Elhiszem, hogy ez számodra érzékeny téma, és rosszul viseled, hogy másnak most gyereke lesz, amikor te elveszítetted a tieteket, de nem ellen kellene lenned, hanem mellette, hiszen a testvéred! - Egyre többen kapják felénk a fejüket a folyamatosan hangosodó vitánk miatt, én pedig szavai hatására lesápadok.
- Nem vagyok hajlandó elviselni a hangulat ingadozásait! Amióta ismer, ezt csinálja velem! Egyszer szeret, egyszer meg utál! Én erre alkalmatlan vagyok!
- Mire vagy te alkalmatlan? - néz rám összezavarodottan.
- A boksz zsák szerepre. Lelkileg nem vagyok elég erős ahhoz, hogy ezeket a hangulat ingadozásokat és dühkitöréseket kezelni tudjam, és zokszó nélkül elnézzem neki a viselkedését!
- Hát te hülye vagy! Szerinted meddig lehet ezt így folytatni? Meddig akarsz még néma hadjáratot vezetni ellene? Szerinted mi meddig fogjuk ezt így elviselni?
- Tudod mit? Akkor majd nem kell ezt elviselnetek! Felmondok! Eddig azt hittem, hogy legalább te a barátom vagy, de rá kellett most döbbennem, hogy pont leszarod,hogy mi is van velem valójában! - Mérgesen pattanok fel a helyemről, és kiviharzom a helyiségből. Nem érdekel, hogy a nevemet mondogatja, hiszen tudom, hogy úgysem jöhet utánam, mivel nincsen vele testőr. Utat engedek könnyeimnek, bár ha akarnám sem tudnám visszatartani őket. Szépen haladok, mit ne mondjak! Rövid időn belül elveszítettem az öcsikémet, a legjobb barátomat, az állásomat, már csak Zayn van, aki fontos nekem. Őt remélem már nem veszítem el! Haza érve bemenekülök a szobánknba, hasra vágom magam az ágyon, fejemet pedig belefúrom a párnámba. Itt már semmi sem feszélyez, senki sem lát, így nyugodtan sírom magam álomba.
Imádlak titeket! <3
Puszi?: Klau
-Jenny! – finom simogatást érzek az arcomon – Jenny!
Kicsikém! Ébresztő! – Lassan nyitogatni kezdem a szemem, amikor tudatosul
bennem, hogy Zayn hangját hallom és az ő kezei cirógatják az arcomat.
- Jó reggelt! – hangom még karcos az alvástól.
- Jó reggelt? – nevet fel finoman – Inkább jó estét! Hét óra
is elmúlt már!
- Akkor jól elaludtam az időt. – motyogom elgondolkodva és
még kissé kábán – Te mikor jöttél haza?
- Már több, mint egy órája. Rendeltem vacsit, már meg is
hozták. Jössz enni?
-Ühüm… Mindjárt! De előtte kérem a puszimat! Addig nem
vagyok hajlandó felkelni. – Félig lehunyt szempilláim alól pislogok rá,
miközben összefonom a karjaimat a melleim alatt, mintha megsértődnék. Ő csak
mosolyogva hajol hozzám, és gyengéd csókot lehel az ajkaimra, miközben kezeit
derekamra vezeti. Hirtelen ér a rántás, amivel magához von, majd kiemel az
ágyból és elindul velem lefelé. Hangosan elkacagom magam a cselekedetén.
- Ha nem jössz magadtól, akkor majd viszlek! – ereszt meg
felém egy szívdöglesztő mosolyt.
- Tegyél le, nehéz vagyok. Tudok járni magamtól is.
- Nem, nem. Most én juttatlak el a vacsorádig. – vigyora levakarhatatlan
az arcáról.
- Azt hittem, hogy a csúcsig! - Kétértelmű szavaimon csak hangosan felnevet, miközben a fülemhez hajol.
- Oda is, csak előbb a vacsora! - suttogja, majd finom puszit lehel a fülem mögötti érzékeny pontra, mire engem kiráz a hideg. Mikor leérünk letesz a helyemre, és evés közben mesél a fotózásról.
- Elpakolok. – kelek fel az asztaltól, amikor mindketten
befejeztük.
- Kérlek, ülj vissza, beszélni szeretnék veled valamiről. –
idegesen szánt a keze a hajába. Talán Liam panaszkodott neki a mai vitánk
miatt? Nem hiszem, ő nem olyan típus, hogy rögtön Zaynhez szaladjon.
- Mi a baj?
- Nincsen semmi baj, csak szeretnék veled a baba témáról
beszélni.
- De hát ezt már annyiszor átveséztük! Muszáj megint? –
tekintetem elgyötört, hiszen utálom ezt a témát.
- Nem az elvesztett babáról van szó. Igazából azt akartam
megtudni, hogy mit szólnál hozzá, ha megpróbálnánk összehozni egy babyt? Tudom,
hogy nem rég vesztettük el a kicsit, de mi lenne, ha belevágnánk egy másodikba?
Hiszen mind a ketten beleéltük magunkat, rákészültünk az érkezésére, de nem
jöhetett. Mi lenne, ha lenne helyette egy másik, aki talán valamennyire
enyhítené a hiányát? – félve tekint rám. Én csak lefagyva ülök, és bámulok a
szemeibe. Hiszen, ahogy ő is mondta, csak most volt a baleset. Az ő hiányát
senki sem fogja tudni pótolni! De lehet, hogy a másik kis élet tompítani tudná
a fájdalmunkat? Vajon így könnyebb lenne feldolgozni a veszteséget? Vagy csak
pont arra emlékeztetne mindig. Arcomat kezeim közé temetem, és a gondolataim
szinte száguldoznak a fejemben. Pro és kontra. A mérleg két oldala. Melyik van
többségben? Az indok, vagy az ellenérv? Talán percekig is csak a gondolataimban
veszek el, mikor tudatosul bennem egyetlen egy, talán mindennél fontosabb érv.
Szeretem Zaynt, vele akarom leélni az életemet, hozzá akarok majd menni
feleségül, és ami a legfontosabb, tőle akarok gyereket! Nem is egyet. Ő is ezt
akarja. Akkor minek várjunk?
- Oké. – szinte csak suttogom, de látom a szeme csillanásán,
hogy ő hallja.
-Oké? Tényleg benne vagy? – mosolya szinte körbeéri az
arcát, amikor felpattan a helyéről, mellém lép, és már a magasba is emel, így
forgat meg. Én sem bírok magammal, vele kacagok. – Babánk lesz! – rikkant fel!
- Na az azért még nem most lesz! Először is, tudod, hogy még
egy kicsit várnunk kell, utána meg kilenc hónap, mire megszületik.
- Nem érdekel! Bele egyeztél! Babánk lesz, még ha nem is
azonnal! – szívből kacagok, miközben elcsodálkozom a gyermeki lelkesedésén. Nem
lesz itt semmi baj! Hiszen mind a ketten akarjuk! Mi rossz történhetne?
Sziasztok Tubicáim!
Fel vagyok spannolva! A kritika, amit írtak a történetemről törölve lett, írnak helyette egy ujjat. Egy olyat, ami az egész történet elolvasása után fog íródni! Ennek most annyira örülök! Igaz, lehet, hogy a kész kritika megint a földbe fog döngölni, de nem baj! Most ez iszonyatosan felpörgetett!
Így hát itt az új rész! Remélem tetszett! Köszönöm az előző részhez kapott komikat, pipákat!
Külön köszönet a borzalmashoz került pipáért! Imádlak érte, azért meg főleg, hogy Te magad sem tudod megmondani, hogy mi a bajod a fejezettel! Puszi érte! :))) Köszöntöm az új feliratkozót is!
Várom erről a fejezetről is a véleményeteket! Valamint... szeretném, ha megírnátok nekem azt is, hogy kiről, kikről, miről olvasnátok ráadás fejezetet. Volt itt olyan, aki Joe és Jenny megismerkedésére lenne kíváncsi, de érdekelne, hogy kit mi érdekel. :))
Puszi?: Klau
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésJujj de jó babájuk lesz <3
TörlésNagyon jó lett ez a rész is
Én arról olvasnék, hogy mi történt amikor Lou megtudta, hogy apa lesz
siess a kövivel
xoxo Princess
Szia!
TörlésBocsánat! Nem volt szándékos! Ilyen béna is csak én lehetek! Nem tudom mit nyomtam a telefonon, hogy kitörölte. De az e-mail címről bemásoltam! Tényleg ne haragudj! Most úgy szégyenlem magam, hiszen minden kominak annyira örülök, ezt most mégis elbaltáztam! Ígérem valahogy kiengesztellek! Jó? (cuki kiskutya szemek)
A komira rátérve pedig:
Várjál azért még azzal a babával! Hiszen még idő, mire lehet. :) Köszönöm a dicséretet, és igyekszem a következő résszel!
Puszi: Klau
Ui: tényleg ne haragudj!
Semmi baj egyáltalán nem haragszom :)
TörlésSzia!
VálaszTörlésŐszintén megőrültem ennek a "babánk lesz" témának, viszont az utolsó kérdés miatt kicsit bepánikoltam. Én akarom azt a babát, szeretném, ha élne. Zayn annyira nagyon édes volt:3 Velem nem akar vacsorázni? *-* Hehe:D Viccet félretéve Liamnek igaza van legalábbis szerintem, de örülök neki, hogy Zayn nem esett így Jenny-nek. Én szívesen elolvasnám a Joe és Jenny találkozást, valamint érdekelne most mi van Perrie-vel:D Fantasztikus rész egy fantasztikus írónőtől^^
Imádlak <3
Szia!
TörlésÉn örülök, hogy örülsz! :) Nyugi van, nem szándékozom több gyerekkel végezni. Ha össze jön nekik a baba, az meg is marad. Legalább is terveim szerint.
Perry jelenlegi állapotáról majd kapsz helyzetjelentést, de nem ráadás fejezetként, hanem a történet keretein belül.
Puszi: Klau
Szia!
VálaszTörlésMegint egy hihetetlenül jó részt olvashattunk tőled. Liam egy kicsit meglepett, de tény, hogy Jenny nem reagált rá a legszebben. Nagyon aranyos volt, hogy Zayn megkérdezte ezt az meg még aranyosabb ahogy örült neki:3 Aww:3 Baba lesz!:D Én is olvasnék egy Jenny&Joe találkozást meg érdekelne, hogy Liam, hogyan látja a kezdetek óta a dolgokat:) Várom a kövi részt!
Imádlak ♥
Szia!
TörlésÖrülök, hogy tetszett! Liam csak jót akar, hogy a testvérek kibéküljenek, de ez nem jött neki össze, csak még ő is összeveszett Jennyvel.
Liam szemszög? Elejétől a végéig össze foglalva egy részbe, hogy ő mit gondol? Nagy kihívás, még végig gondolom, hogy hogy lehetne kivitelezni, bár... megoldható. Na majd meglátjuk! :)
Én is imádlak!
Puszi: Klau
Félek. Jézus de félek. Csak én vettem észre azt, hogy mikor kedves írónődrágánk úgy fejezi be a fejezetet hogy: "Mi baj lehetne?! Mi rossz történhetne? Minden rendben lesz, elvégre mi történhetne?! " akkor mindig valami szörnyen rossz és agyfaszt okozó dolog fog történni. Pfu.... a kritikádnak örülök, mármint hogy lesz egy normális:D A rész egyébként szuper lett, Louis faszságához már szinte hozzá is szoktam!:D Hmmm miről is olvasnék. Talán Louis is a leendő beli gyerekének az anyjáról. Vagy hogy hogyan viszonyul ehhez. Esetleg Paulról hogy miket tusol el és miként intézi a srácok ügyeit. Arról is olvasnék hogy hogyan élte meg Joe tesója. Hiszen meghalt a tesója, annak a gyereke és az anyja is dilis. Az is egy szép szál lenne. Olvasnék még Jenny és Louis tesójainak a szemszögéből. Esetleg annak a csajnak a szemszögéből aki rámászott Zaynra míg ő csinálta Jenny munkáját. Az összes olyan szál ami rosszul is elsülhet és agyfaszt is kaphatok de ezek szerintem nem olyan rosszak:D Igazából bármiről olvasnék ami azt illeti.:D Imádás van! <3
VálaszTörlésSzia!
TörlésNem értem, miről beszélsz! Miért jelentene rosszat ez az ártatlan kis kérdés? :D
A kritikának egyenlőre én is örülök, aztán lehet úgy a földbe leszek döngölve, hogy csak győzzetek felkaparni, ha részt akartok! :)) De azért remélem nem...:)
Hát, igazából a Jenny - Joe megismerkedést még te vetetted fel, most meg azt nem írod. Tényleg nem lehet rajtad elmenni, max. ha lefekszel a földre, és átsétálunk rajtad! :) Dobtál fel egy jó pár témát, de még nem tudom. Most aztán motoszkál egy jó pár szösszenet az agyamba, de még nem tudom, hogy melyik lesz a nyertes. :)
Imádás van! <3
Puszi: Klau
Komolyan mondom félek. Amikor így végződik egy rész, abból mindig rossz fog kisülni. Viszont most Happy vagyok, mert lesz baba, akivel remélhetőleg nem lesz semmi baj. És dühös is vagyok. Louis hangulat ingadozásai, Liam-mel való veszekedés. És Zayn nagyon aranyos volt! :3 Amúgy én szívesen olvasnék egyszer egy részt Liam szemszögből, Joe&Jenny megismerkedest, s egy olyat, hogy Jenny valamelyik testvérének a szemszögéből is olvasnék. Nekem nagyon tetszett a rész! De remélem, hogy Jenny és Liam kifognak békülni.
VálaszTörlésImádlak <3<3<3<3<3
Szia!
TörlésBocsi, hogy csak most, de nálam jelenleg a káosz az úr.
Nem kell félni, nem fog fájni! :) Louis kicsit hirtelen haragú, de ilyen is kell. Liam jót akart, hiszen ki akarta őket békíteni, de ez nem jött össze neki.
Úgy látom, egy igazán kíváncsi személyiség vagy, de a Liam szemszöget megígérem neked, bár nem tudom, hogy mikor, de lesz egy. :)
Imádlak! <3
Puszi: Klau