41. fejezet

Jennifer Smiths

Visszagondolva erre a nyaralásra, végül is jól sikerült. Az ominózus este után csodálatosan töltöttük a maradék időnket. Rengeteget fürödtünk, megnéztük a látványosságokat, kézen fogva andalogtunk a  tengerparton és minden este összebújva aludtunk el. Nem féltékenykedtünk. Na jó, ez így teljesen nem igaz. Mind a kettőnknek volt egy - egy kisebb kifakadása, de szerencsére nem lett belőle veszekedés. Egyszer feltűnt megint a srác, akinek véletlenül neki szaladtam és megint bepróbálkozott, de szerencsére gyorsan leráztam, így Zayn is csak egy kicsit morgott az orra alatt, de nem csinált jelenetet. Na de én sem hazudtoltam meg magam!

"Egyik reggel a recepciónál adtam le a szoba kártyánkat, mert indultunk a partra. Zayn eközben meglátott valamit az információs pult másik végénél, ezért odament megnézni azt. Csakhogy mire odanéztem, az a kis csaj megint ott volt mellette, amelyik a múltkor is flörtölt vele. Úgy látom, nem adta még fel a dolgot, hogy rámásszon az én pasimra. Először ledermedve figyelem, hogy mi sül ki a dologból, de örömmel konstatálom, hogy Zayn kellemetlenül érzi magát a csaj nyomulásától. Amikor tekintetünk összeakad, látom a néma segítség kérést a tekintetében, ami megmosolyogtat. Tudom, hogy senkit sem küldhetnek el melegebb éghajlatra, hiszen ha ez kitudódna a rajongók körében, a menedzsment kicsinálná őket. Na hát úgy látszik, ma enyém a mentő angyal szerep. Odasettenkedek a csaj mögé, hogy halljam, mivel szédítené szerelmemet. Zaynről lerí, hogy megakar szólalni, de csak a fejemmel jelezek, hogy ne tegye. A "kisasszony" szerencsére nem vesz ebből észre semmit. Éppen végigsimít Zayn vállán, és közelebb lép hozzá. Majdnem elröhögöm magam, amikor meghallom a nyávogását. Sejtésem szerint csábító szeretne lenni, közben pedig csak olyan, mint egy macska, akinek a farkát húzzák. Brutális. 

- De most őszintén, Zayn! Kell neked ennél jobb test, mint az enyém? Bármit megtehetsz velem. Egyedül vagyok a szobámba, gyere fel velem, és olyan élményben lesz részed, amiben még sosem! - Na most lett elegem! Észreveszem, ahogy pipiskedne fel, gondolom csókra készül, na de azt már nem!

- Szerintem semmi ujjat nem tudnál neki mutatni. - Mosolygok a csajra negédesen, miközben Zayn oldalához simulok, aki azonnal derekam köré fonja karjait és úgy húz magához, mintha az élete múlna a dolgon. - Szia Drágám! - és ajkaim már szenvedélyesen falják barátomét. 

- Szia Kicsim! Mehetünk? - mosolyog rám gyengéden. 

- Persze. Ha a "hölgy" befejezte a nyílt felajánlkozást, akkor indulhatunk. Azt közölte már, hogy mi a tarifa? - Az eddig elsápadt lány arcszíne átmegy vörösbe a megaláztatottságtól és a dühtől.

- Ezt kikérem magamnak! Én nem vagyok kurva!

- Akkor ne is viselkedj úgy! - Ez a végszavam. Kézen fogva elsétálunk és ott hagyjuk a ledöbbent csajt.

- Azt ugye tudod, hogy ebből még bej is lehet?  - kérdi barátom.

- Nem, nem lehet! Te nem küldheted el a picsába, de én igen! Nekem nincs benne a szerződésemben, hogy minden rajongótokkal kedvesnek kell lennem."

Egy élmény volt lerázni a csajt. Szerintem életem végéig nem felejtem el az arc kifejezését. Még most is mosolyra görbül a szám, ha visszagondolok rá. 

Amikor hazaértünk, a fiúk boldogan fogadtak, Louis szó szerint a nyakamba ugrott, és nyugtázta, hogy végre boldog vagyok, és visszatért az eredeti énem. A babám hiánya még mindig kínoz, de szerintem ezen soha sem fogok tudni túllépni. Az utóbbi pár napban olyan érzésem van, hogy a fiúk titkolnak valamit. Még Zayn is, és ez kimondottan bosszant. Hiszen megbeszéltük, hogy őszinték leszünk egymáshoz. Nem tudom mi az, amit nem lehet nekem elmondani. Remélem nem egy csaj van a háttérben, bár akkor a többiek nem titkolóznának. Louis tuti kicsinálta volna már akkor ezt a jómadarat itt mellettem. 

- Jennifer Smiths! - gondolataimból nevem ránt vissza. Én következek. Kicsit jobban megszorítom Zayn kezét, majd elindulok az engem szólító ősz hajú, alacsony, kissé molett hölgy felé.

- Jó napot kívánok! Én vagyok az. - erőltetek egy mosoly féleséget az arcomra.

- Kérem fáradjon be. A barátja nem jön be? - kérdezi kedvesen mosolyogva.

- Nem, majd csak a vizsgálatok után, hogy hallhassa a diagnózist, mert máshogy nem fog megnyugodni. - És itt már nem kell erőltetnem a mosolyt, hiszen eszembe jutnak a kisebb vitáink, hogy márpedig Ő igen is tudni akarja az eredményeimet, de nem tőlem, mert én képes vagyok elhallgatni, ha valami nem stimmel. Mintha most ő nem ugyan ezt tenné!

- Rendben. A doktor nő már várja! - ezzel becsukja mögöttem az ajtót.

- Jó napot, Jenny! - tekint rám az orvosom.

- Jó napot, doktornő! 

- Már le is telt a hat hét a baleset óta? - érdeklődik kedvesen.

- Igen. Jöttem a kontrollra.

- Rendben van. Akkor egy nő gyógyászati vizsgálat, egy labor és egy ultrahang vár rád ma. 

Miután túl vagyok a vizsgálatokon, behívom Zaynt is, aki kezeit tördelve ül mellettem. Annyira ideges, hogy a lába folyamatosan jár, amivel viszont az én idegeimre megy, úgyhogy kezemet rásimítom a térdére, ő rám kapja a tekintetét és abbahagyja az ideg rendszerem borzolását. 

- Nos. Az a helyzet, hogy minden a legnagyobb rendben van veled, Jenny. Minden eredményed jó. Tehát innentől kezdve élhettek nemi életet, de ha babát szeretnétek, azzal még várnotok kellene kábé négy és fél hónapot. A protokoll szerint egy vetélés után fél év kell arra, hogy regenerálódjon a szervezeted. Oké?

- Igen! Köszönjük szépen! - Megkönnyebbülten elköszönünk a dokitól, és elhagyjuk a helységet. Amint becsukódik mögöttünk az ajtó, Zayn szinte húzni kezd kezeimnél fogva maga után. Nem értem, mi üthetett belé, de hiába kérdezem, nem válaszol, csak vonszol maga után. A kocsiban sem hagyja el egy szó sem a száját, mégis akkor lesz totális káosz a fejembe, amikor az egyik üresen álló háza előtt parkol le. Oké, nem üres, mert bútorok vannak, de nem lakik benne senki. Talán egyszer voltam itt eddig, amikor megmutatta ezt a házát is.
Nem hajlandó még itt sem hozzám szólni. A kocsi ajtajait lezárja, majd elkapva kezemet szinte futólépésben rángat maga után. Kulcsra csukja utánunk a bejárati ajtót, és felrángat az emeletre. Kezdem nagyon elveszíteni a türelmemet. Az egyik ajtón belépve lábával berúgja azt mögöttünk, és egész testével neki présel az nyílászárónak. Ajkai ragadozóként csapnak le rám. Csókja heves, engem is lázba hoz.

- Akarlak. Nem bírok tovább várni! Rohadt hosszú volt ez a hat hét! - Mormolja nyakamba, miközben végigcsókolja azt. Egybe ruhám cipzárját villám sebességgel húzza le, és már ki is bújtat belőle. Kulcscsontomat kényezteti apró harapásokkal, finom csókokkal, miközben combom alá nyúl, kicsit belemarkol. Értem a célzást, ugrok egy kicsit, és már lábaim csípője köré tekerednek. Elbotorkál velem az ágyhoz, majd szinte ledob rá. Ahogy utánam mászik, már rángatom is felfelé a pólóját, áthúzom fején, és már elém is tárul tökéletesen kidolgozott felsőteste. Csókoljuk, simogatjuk egymást, ahol csak érjük, de engem zavarnak a rajta lévő fölösleges ruhadarabok, így kicsatolom az övét, és egyszerre tolom lefelé a nadrágját és a bokszerét. Segít tettembe, így pillanatok alatt eltűnik róla az utolsó ruhadarab is. Ő sem tétlenkedik, melltartóm repül a szoba egyik sarkába, amit bugyim is követ. Így már teljesen meztelenül simul össze testünk, de már egyikünk sem bírja tovább. Nincs semmi finomkodás tetteinkbe, csak a puszta vágy. Erőteljesen, mégis oda figyelve rám hatol belém, és mikor megbizonyosodik róla, hogy minden rendben velem, végre elengedi magát, és gyors mozgással repít mindkettőnket a csúcs felé. Mikor érzem alhasamban a szorítást, a mozdulatai elé megyek, és felvéve vele a ritmust pillanatok alatt elélvezünk mind a ketten. Egy pár levezető lökés után mellém hanyatlik, miközben magához ölel. 

- Szeretlek. - nézek szemébe. 

- Én is nagyon szeretlek. De ez már nagyon hiányzott. - húzza fél mosolyra száját. A kellemes fáradtság és Zayn közelsége gyorsan álomba ringat.

Nem tudom mennyit aludhattam, de telefonom csörgésére riadok fel. Kissé kómásan nézek körbe a szobában, hiszen fogalmam sincs, hogy hol lehet az a nyavalyás készülék. Mikor nagy nehezen megtalálom drága öcsikém neve villog a kijelzőn. Vajon mit akarhat?


Sziasztok!
Na hogy tetszett a rész? 
Köszönöm szépen az előző részhez kapott sok komit! :) Várom most is a véleményeket! 
Valamint lenne még egy nagy kérésem hozzátok! Fent a sarokban indítottam egy szavazást. Kérlek Titeket, hogy szavazzatok! A kérdés az, hogy kinek a főszereplésével olvasnátok szívesen a másik blogot! 
Puszi: Klau