2015. július 14., kedd

20 feliratkozó

Sziasztok!

Megint egy kis szösszenettel jelentkezem. Ezúttal annak örömére, hogy meglett a húsz feliratkozóm!
Köszönöm szépen mindenkinek, aki feliratkozott! Rengeteget jelent ez nekem!
Most egy Jenny - Louis beszélgetésből kaptok egy kis szeletet, amiből Jenny múltjának egy darabkájára derül fény. Remélem tetszeni fog!
Puszi: Klau



Jennifer Smiths


- Mesélnél nekem valamit a múltadról? - kérdi Louis, miközben egymással szembefordulva ültünk felhúzott lábakkal, miközben fagyit majszolunk.
- Mire vagy kíváncsi? - kérdem tőle, miközben egy nagy kanál fagyit teszek a számba.
- Első körben talán az érdekelne, hogy hogyan tudtad meg, hogy örökbe fogadtak? - nagyot nyeltem, mivel ez a téma eléggé érzékenyen érintett még mindig. - Ha nem akarod elmondani, nem muszáj, akkor kérdezek mást.
-Nem kell. Csak nehéz visszaemlékezni az akkor történtekre, mivel minden szó elevenen él az emlékeim között.  De akkor induljon a mese délután, vagyis inkább éjszaka. - A képek úgy elevenedtek meg lelki szemeim előtt, mintha csak most történnének.

" Aznap volt a születésnapom.Erre is eljött hozzánk egy nő és egy férfi. Anyáék valami távoli rokonai, vagy barátai, nem is tudom pontosan. Minden évben megjelennek egyszer - kétszer. Egy szép ezüst karkötőt kaptam tőlük, a szüleimtől pedig egy gyönyörű, két emeletes csoki tortát és egy ezüst nyakláncot szív alakú medállal, amibe bele van gravírozva, hogy Szeretünk Mindörökké.
Nem értem, hogy miért van az, hogy ha ez a pár megjelenik, egy idő után mindig felküldenek a szobámba, és ők elvonulnak négyesben beszélgetni. Ma viszont a kíváncsiság győzött felettem. Leosontam halkan a dolgozó szobához, ahová ők elvonultak, de szerencsére résnyire nyitva maradt az ajtó, így tökéletesen hallatszott minden.
- Mikor akarjátok neki elmondani? - kérdezte anyám a vendégeit.
- Nem akarjuk neki elmondani. Nem akarunk belerondítani az életébe. Most boldog, kiegyensúlyozott életet él, tökéletes családi háttérrel. Arról nem beszélve, hogy ha egyszer elmondjuk neki, lehet meggyűlölne minket, hiszen lemondtunk róla. Arról már ne is beszéljünk, hogy azt is el kellene akkor mondanunk neki, hogy vannak testvérei, akiket viszont mi nevelünk, de ő nem találkozhat velük. Nem hiszem, hogy ez jól érintené.
- Én sem szeretném, ha megtudná. Úgy tekint ránk, mintha az igazi szülei lennénk. Nekünk pedig Ő a mindenünk. Olyan, mintha tényleg az édes gyermekünk lenne és nem csak örökbe fogadtuk volna. Nem tudom, mit szólna hozzá, de lehet jobb is így. Örülök neki, hogy nem akarjátok elmondani. - hallom apám hangját. Vagyis nem is az apám, csak a nevelő apám. De miért mondtak le rólam az igazi szüleim? Miért nem kellettem nekik, ha a testvéreim igen? Mivel voltam én rosszabb, mint ők? Miért csinálják ezt velem? Kétségbe esve előugrok rejtekhelyemről, és kirohanok a házból,  az ajtót hangosan becsapva magam mögött. Egyenesen a legjobb barátnőmhöz menekülök, aki két házzal lakik arrébb. Becsengettek, de senki sem nyit ajtót. Megint csengettek, megint és megint. De még mindig semmi. Kétségbe esetten csúszok le az ajtó mentén, miközben kitörik belőlem a hangos zokogás. Egyszer csak anyám jelenik meg előttem. Kétségbe esetten néz rám.
- Kicsim mi a baj? Mennyit hallottál? - Én csak magam elé bámulok zokogva. Eddig azt hittem, hogy ő szült, hogy ő adott nekem életet és most kiderült, hogy az egész eddigi életem hazugság. Hazudtak nekem és ezek szerint akikről azt hittem, hogy csak távoli ismerősök, akik néha meglátogatnak minket, ők az igazi szüleim. Vannak testvéreim! Nem vagyok egyke! Mindig is szerettem volna legalább egy testvért, de nem lehetett. Most meg kiderül, hogy nem is egy van, hiszen többes számba beszéltek róluk.
- Miért hazudtatok nekem? Miért nem mondtátok el az igazat? - nézek rá a szeretett nőre, akiről eddig azt hittem, hogy neki köszönhetem az életemet.
- Kicsim! Menjünk be, és ott majd mindent elmondok. De ne itt az utcán keljen már ezt megbeszélnünk! - Nézett rám könyörgően. Tőlem csak egy biccentésre telt, de amikor felém nyújtotta  a kezét, hogy felsegítsen, ellöktem azt magamtól. Nem akartam, hogy hozzám érjen, vagy hogy megint hazudjon nekem! De mi a biztosíték arra, hogy ha most bemegyek vele, nem traktálnak megint újabb hazugságokkal? Nehezen, de legyűrtem magamban a kételyeimet, és elindultam az anyám után, de csak biztonságos, három lépés távolságban. Pedig tudom, hogy nem kellene tőle félnem, hiszen még csak véletlen sem ütött volna meg soha, vagy bántott volna bármilyen módon. Most mégis elveszett az a mérhetetlen bizalom, amit iránta éreztem eddig. Beérve a házba már mindenki a nappaliban foglalt helyet, így mi is ott telepedtünk le. Én egy egy személyes fotelba ültem, hogy még csak véletlen se keljen senkihez közel lennem. A fejemben teljes volt a zűrzavar, de hát mit lehet várni ilyen helyzetben egy gyerektől?
- Jenny! Mi vagyunk az igazi szüleid. Sajnálom, hogy ezt így,  és ilyen fiatalon kellett megtudnod. Nem akartuk még elmondani neked, hiszen gyerek vagy még, nem értheted meg a dolgok miértjét.
- És tényleg vannak testvéreim? - kérdeztem nagyra tágult szemekkel.
- Igen vannak, de ők nem tudnak rólad.
- És mikor találkozhatok velük? - kérdeztem reménykedve.
- Mivel ők nem tudnak rólad, így nem találkozhatsz velük. - válaszolják. Nem tudom elhinni! Nem elég, hogy eddig nem tudtam az igazat, de még most sem találkozhatok a testvéreimmel!
- De miért nem lehet nekik elmondani? - kérdeztem a valódi anyámat.
- Azért, mert elég, hogy a te életedet felforgattuk most, nem akarjuk az övéket is. 
- Sajnálom Kicsim! - Szólalt meg a nevelő anyám. - Mi úgy tekintünk rád, mintha édes gyermekünk lennél. Nem akartuk, hogy megtudd az igazat. Azt akartuk, hogy egy igazi családban nőj fel, hogy boldog legyél. Nem akartuk, hogy emiatt esetleg máshogy nézz ránk.
- Nekem ehhez még kell egy kis idő, hogy feldolgozzam ezt. - néztem kétségbe esve rá. Arra a nőre, aki eddig felnevelt, aki ha beteg voltam ápolt, ha szomorú voltam vigasztal, vagy bármi bajom volt mellettem állt. Láttam rajta a kétségbe esést, de nem tudtam ilyen gyorsan feldolgozni a helyzetet. Felrohantam a szobámba, és bezárkóztam. Napokig alig jöttem ki, éppen csak ennivalóért, azért is inkább olyankor, amikor nem voltak otthon. Próbáltak közelebb kerülni hozzám, próbáltak beszélni velem a dologról, de én nem voltam hajlandó. Majdnem egy hét telt el, mire rájöttem, hogy hülyeséget csinálok. Elvégre ők csak jót akartak nekem, mindig mellettem voltak. Ekkor kértem meg a nevelő szüleimet, hogy üljünk le beszélgetni. Helyet foglaltunk a konyha asztalnál, mint eddig mindig, ha családi kupak tanácsot tartottunk.
- Kicsikém! - szólalt meg apám - Ha bármi kérdésed van, tedd fel, megmondjuk az igazat.
- Azt szeretném tudni, hogy miért fogadtatok örökbe? - tettem fel az első kérdésem.
- Azért, mert nekünk nem lehetett saját gyermekünk, így a  nyílt örökbe fogadás mellett döntöttünk. Itt találkoztunk a valódi szüleiddel. Ők nem bírtak felnevelni, ezért mondtak le rólad. Később, amikor helyre rázódtak anyagilag, akkor vállaltak még gyereket. Több testvéred is van, de nem találkozhatsz velük, mert a szüleid nem engedik. Mi mindig is úgy tekintettünk rád, mintha a saját gyermekünk lennél.
- Sajnálom, hogy így viselkedtem az elmúlt héten! - néztem rájuk bocsánat kérően - Kezdek rájönni, hogy nem tehettek arról, hogy ez a helyzet így alakult. Nem titeket kellene, hogy büntesselek. Nagyon szeretlek titeket és köszönök mindent, amit eddig értem tettetek! Nekem mindig is ti lesztek az igazi szüleim! "

A borzalom mégis csak ez után következett. Elmondtam a legjobb barátnőmnek, aki viszont tovább adta a titkomat az egész sulinak. Kirekesztettek, és azzal csúfoltak, hogy én csak egy lelenc vagyok, aki a saját szüleinek sem kellett. A közép suliban valamelyest javult a helyzet, lett két - három barátom, de őket meg Joe miatt hanyagoltam el, így ők is eltűntek egy idő után.
Minden évben, amikor a valódi szüleim felhívtak, vagy meglátogattak, azért könyörögtem nekik, hogy hagy ismerhessem meg a testvéreimet. Soha nem engedték. Mindig leráztak.
Egy nagy fordulat volt az életemben, amikor Joe-t megismertem. Beleszerettem és rózsaszín felhőkön lebegtem, nem láttam az orromig sem, pedig a nevelő szüleim is könyörögtek, hogy keressek valaki mást, ugyanis valamilyen okból nem bíztak a barátomban. Engem ez nem érdekelt. Csakis a srác, aki kedves volt velem, és mindig a kedvemben járt. 
Aztán a nevelő szüleim meghaltak. Könyörögtem az anyánknak, hogy hagy költözzem hozzájuk, vagy csak egy városba velük, de hajthatatlan volt. A Joe-val való kapcsolatom pedig átment rémálomba. És innen már tudod a mese folytatását.
-Annyira sajnálom, hogy nem lehettem veled! Ha csak legalább sejtettem volna, hogy anyáék hazudnak! Hogy létezel! Megkerestelek volna!
- Már nem számít. Régen sokat jelentett volna, ha mellettem tudsz lenni, most meg csak egyszerűen élvezem a helyzetet.
- Majd bepótoljuk az eddig elmaradt dolgokat! De mesélnél még a gyermekkorodról? - pislog rám kiskutya szemekkel.
- Majd máskor. Késő van, álmos vagyok. Arról nem is beszélve, hogy elfogyott a fagyim. - nevetek a  gyönyörű kék szemeibe nézve.
- Oké, akkor menj pihenni. De megígéred, hogy legközelebb mesélsz még?
-Persze, hogy megígérem. Bár legközelebb Te is mesélhetnél a Te gyermekkorodról. Kíváncsi vagyok, hogy milyen volt a Te életed. Így esetleg lenne.valami elképzelésem, hogy miről maradtam le.
- Szeretlek, Jenny! - ölel magához szorosan.
- Én is nagyon szeretlek. - úgy bújtam az ölelésébe, mint egy kiscica. Akármi is történt a múltban, örülök, hogy most egymásra találtunk, és hogy számíthatok rá. Talán ezek után már nem kell magányosnak lennem többé, hiszen van egy öcsém, akire számíthatok, aki mellettem áll.


2 megjegyzés:

  1. Úristen mennyire édeseeeeeeeeeek. Remek rész lett! ^^ És azért sajnálom Jennyt, eléggé szar lehetett neki. Bár kíváncsi lennék hogy ismerkedett meg Joeval. Viszont.... mielőtt még itt nagyon átmennék abba hogy mennyire csodás rész volt és micsoda cukiság van itt... Mi van Zaynnal meg a kurvával?! Hát én már megörülök... :'( És jelentem, hogy megettem a billentyűzetet mikor elolvastam hogy semmi szálloda igazgató és egyéb. Lehet csak a legjobb haverjának kérte el a csaj számát mert pont az esete, nem?:D Lehet hogy a lány autogrammot adott mert igazából Lady Gaga. Jenny meg titkon pont él és hal Lady Gagáért. Ha ezek sem nyertek akkor van még egy csomó elméletem... Az is lehet hogy a lány manipulálta Zayn agyát! Lehet ufo... vagy a papírra csak azt írta le hogy melyik szobában lakik ZAYN JENNYVEL mert elfelejtette szegénykén. Sőt, nem is! Azt írta le neki hogy hol lakik az a másik faszi aki koktélt küldött mert Zayn meg akarja verni. Vagy csak egy üzenetet adott oda a csaj Zaynnak mert a menedzser nem érte el őket. Nem flörtölt. <- ez kijelentés. Akkor ma este kapunk még egy részt, ugye? Szuper! Már várom drágám:D
    Ui.: Míg olvastam elfelejtettem a bűnödet aztán BUMM! Agyfasz...Ehhh

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Örülök, hogy tetszett a rész. A következő ráadás rész akkor lehet majd a Joeval való megismerkedéséről fog szólni. Csak hogy kedvezzek neked egy kicsit, és ne legyél rám ennyire kiakadva. :)
      Puszi: Klau

      Törlés