2015. június 24., szerda

29.fejezet

Jennifer Smiths

Eltelt egy hét, amióta ide jöttem Zayn családjához. De azt is mondhatnám, eltelt úgy még egy hét, hogy semmihez sincs kedvem. Még élni sem. Teljesen elhanyagoltam magam külsőre, de olyan szinten, hogy a fiúkkal nem vagyok hajlandó videó hívást folytatni, mert megijednének, ha meglátnának. Néha beszélek velük pár szót telefonon, és ennyi. Nem akarom, hogy meglássák, hogy teljesen összetörtem. Alig tudok enni, nem járok sehová. A szobámból is alig dugom ki az orrom, csak ha nagyon muszáj. Itt fekszem az ágyamban, és nézem a mennyezetet. Nem tudok másra gondolni, csak hogy én vagyok a hibás. Elméleteket gyártok arra, hogy mit kellett volna máshogy csinálnom. Az állandó mi lett volna, ha... Nem tudom feldolgozni a történteket, nem tudok tovább lépni. Nem csak testileg, de lelkileg is padlón vagyok. Zayn családja nagyon kedvesen fogadott, de egyszerűen nem tudok senkit beengedni a saját kis világomba, akár mennyire is szeretném. Zaynnel is alig beszélek, mindig lerázom. Attól rettegek, hogy mikor vágja  a képembe, hogy minden az én hibám. Az elmúlt hétben enni sem igazán tudtam, így öt kilót leadtam, legalább is a mérleg szerint. Nem mintha nagyon érdekelne a dolog. A kezem megint a hasamon van, és simogatom azt önkéntelenül is. Mindig figyelmeztetnem kell magamat, hogy nincs már ott senki, fejezzem be. Nincs már, akit szerethessek. Oké, tudom! Lenne itt sok mindenki, akit szerethetek, és akiknek hálásnak kellene lennem, de nem megy! Csak a veszteség és a gyász az, ami most bennem van. Halk kopogásra az ajtó felé kapom a fejemet. Halkan engedem be a kint várakozót, hiszen valljuk be, Zayn anyukája lehet csak az illető. A többiek nincsenek itthon. Az apja dolgozik, a tesói suliban. És ki lennék már én, hogy  a ház, ezen belül is a szobám tulajdonosát kitiltsam?
-Na jó, ebből elegem van! - Trisha hangja határozott, és kissé bosszús. Csodálkozom, hiszen eddig mindig Ő volt a nyugalom szobra. - Nem vagyok hajlandó tovább nézni, hogy nem csak magadat, de mindenkit tönkre teszel, akik szeretnek téged! 
-Tudom, Trisha, hogy nem jó így, de egyszerűen nem megy. Talán jobb lesz, ha elmegyek. 
-Fejezd be ezt, most azonnal! Leülsz arra a nyomorult ágyra, és végighallgatsz, mert különben esküszöm, hogy lekötözlek! Nem menekülhetsz folyamatosan a problémák elől, és igen is el kell fogadnod a segítségünket, mert különben meg fogsz kattanni! Most valami olyan dolgot fogok neked elmesélni, amit rajtam és a férjemen kívül nem tud senki sem. Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek, még Zaynnek sem. - Meglep a hangsúlya, amely nem parancsoló, hanem inkább kérlelő, ugyan akkor határozott. Csak fejemmel bólintok egyet, hiszen nem tudom, hogy milyen hang is jönne ki a torkomon. Na igen. Alig beszélek napok óta, csak amit nagyon muszáj. Már lehet el is felejtettem. - Ne szóval. Azt hiszed, hogy senki sem érti meg mit érzel? Magadat hibáztatod mindenért? Rosszul teszed! És hidd el, tudom miről beszélek! Ne is ellenkezz, hallgass végig. Még Zayn előtt terhes voltam egyszer. Akartuk azt a babát, nagyon is. Boldogok voltunk, mert nehezen jött össze. Aztán kiderült, hogy beteg a baba. Méghozzá annyira beteg volt, már a méhemben, hogy soha sem élhetett volna teljes életet. Nekünk kellett eldöntenünk, hogy mit is teszünk. Választás elé állítottak minket. Elvetetjük a babát, vagy megtartjuk, vállalva azt, hogy Ő is szenved, és mi is. Végig kellet volna néznünk, ahogy kínlódik, és azzal a tudattal kellett volna élnünk, hogy soha sem lehet rendes élete. - Itt már a könnyei szántják az arcát, de továbbra is beszél. - Tudtuk, hogy nem bírnánk nézni, ahogy szenved. Arról nem is beszélve, hogy mindig is nagy családot akartunk, de ez egy beteg gyerekkel nem valósulhatott volna meg. Mi döntöttünk úgy, hogy elvetetjük. Persze ez már akkor nem volt egyszerű, hiszen nem abortuszt alkalmaztak, ahhoz már túl nagy volt a baba. Meg kellett szülnöm, hogy aztán meghalhasson. Szörnyű érzés. Mi önként döntöttünk így. Te próbáltad védeni a babád életét, ezért rántottad el a kormányt. Nem akartál semmi rosszat, de ha nem teszed, akkor Joe elveteti tőled. Te csak megpróbáltad megadni neki a lehetőséget. Ez most nem sikerült. De hidd el nekem, hogy lesz még gyermeked, és nagyon jó anya leszel. - Ő halkan zokog, én pedig csak lesokkolva ülök az ágyon. Mikor sikerül felfogom a mondandója lényegét, a nyakába vetem magam, és szorosan ölelem magamhoz, miközben nyugtatólag simogatom a hátát.
-Köszönöm, hogy ezt elmondtad nekem. Gondolom nem volt egyszerű rászánni magad erre a lépésre.
-Nem, nem volt egyszerű, de már nem bírom nézni hogy Te is szenvedsz, és a srácok is az őrület határán állnak. Naponta hívnak, hogy mi van veled. Nem akarsz velük beszélni, vagy ha mégis felveszed a telefont, gyorsan lerázod őket. Kétségbe vannak esve. Ha Paul nem lenne, már régen itt lennének, ugyanis Zayn és Louis el akartak szökni a turnéról, hogy meglátogassanak, és megnézzék mi van veled, csak Paul a repülő téren elkapta őket, még mielőtt sikerült volna felszállniuk a gépre. Képzelheted, mekkora balhé lett a dologból. Ők a szökési kísérlet miatt kaptak, a többiek meg azért, mert megpróbálták őket fedezni. Úgyhogy én amondó vagyok, hogy most szedd össze magadat. Első körben menj el zuhanyozni, hajat mosni, utána elmegyünk egy fodrászhoz, manikűröshöz és kozmetikushoz. Majd miután szépen helyre pofoztak, skypon beszélsz a srácokkal, hogy meg tudjanak nyugodni. Oké? Tudom, hogy nem jön helyre minden egyik percről a másikra, de ha nem teszel érte semmit, nem lesz jobb soha. Neked is akarnod kell! És lehet még egy csomó gyereked Zayntől. Úgyhogy én most magadra hagylak, ha kell valami kiabálj, és itt is vagyok. Oké? - Biccentek csak egyet válaszként, amire ő elmosolyodik és elindul kifelé  a szobámból. Mikor a keze már a kilincsen van, rászánom magam egy kérdésre. Egy olyan kérdésre, amely nyomaszt.
-Trisha! Rendbe jöhetek én még valaha teljesen? Lehetek még az, aki voltam? 
-Őszintén? El soha sem múlik teljesen a hiány érzet, de sokat javul a helyzet, az érzés. A legnagyobb javulást akkor tapasztalod majd, amikor az első kisbabádat a kezedben tartod. Ő fog neked rengeteget segíteni, persze az elvesztett babát soha sem fogja tudni helyettesíteni. De gondolj most arra, hogy Zayn sem érezheti magát sokkal fényesebben, főleg, hogy ő még érted is aggódik. Ne nehezítsd még a helyzetét ezzel is. Egymást kellene átsegítenetek a történteken, és nem szabadna bezárkóznod előtte. Ezt tartsd szem előtt! Neki szüksége lenne rád, és tudom, hogy neked is szükséged van rá. - Ezzel kivonult a szobámból Elgondolkozva vettem az irányt a fürdő felé. Milyen lehetett Trisháéknak, akik ténylegesen is a babájuk halála mellett döntöttek? Én vajon mi tettem volna a helyükben? Valószínű ugyan ezt. Gyors zuhany, hajmosás, és egyéb teendők elvégzése után elindultunk Zayn anyukájával, hogy kicsit rendbe tegyenek a szakemberek, legalább is külsőleg. Szuper délutánt töltöttem együtt mondhatni anyós jelöltömmel. Igaz az, hogy a nőknek minden bajra orvosság egy jó adag szépítkezés. Na jó! Nem tesz rendbe lelkileg, nem szünteti meg a bennem dúló vihart, viszont jobb lett a közérzetem egy kicsit, hogy legalább úgy nézek ki, mint egy ember, és nem úgy, mint egy hulla. Trisha nagyon kedves volt velem, jót elbeszélgettünk. Jó volt hallgatni, ahogy a családjáról mesél. A régi mindennapjaikról, mielőtt Zayn híres lett. Rá kellett jönnöm, hogy irtózatosan hiányzik neki a fia, amikor is az turnézik. Még egy hét, és itthon lesz újra Zayn. Tart tőle, hogy milyen lelki állapotban, hiszen elmesélte, hogy Zayn nem csak a baba miatt van kiakadva, hanem miattam is. Ezt pedig én nem tehetem vele. Rá kell jönnöm, hogy önző voltam. Nem csak az én babám ment el, hanem az övé is. Sőt, Trishának az első unokája. Nem csak engem viseltek meg a történtek, hanem a körülöttünk lévőket is. Ezért, most, hogy hazaértem, levágódok a gépem elé az ágyam közepére, törökülésbe, és már hívom is a fiúkat Skypon. Sajnos nem veszik fel, ezért felhívom őket telefonon. Louis kinyom, majd pár perc múlva jön egy SMS, miszerint nem érnek rá, majd később hívnak. Most ébredek rá, hogy amióta a baleset történt, nem is nézelődtem a világ hálón. Kíváncsiságból megnézem, mit írnak a fiúkról. De bár ne tettem volna! Ledermedve, sokkolva nézem a cikkeket, és olvasom a megjelenő ablakokat. Úgy érzem, a szívem még dobogó része most hullik apró darabokra. Semmi nem értek. Az egyetlen, amit még érezni tudok, az a gyűlölet. De hogy lehetséges valakit gyűlölni és szeretni is egyszerre?


Sziasztok! 
Sajnálom, hogy pár napig nem volt rész, de nem egyszerű a helyzet nálam. Valószínű augusztus elejéig húzós lesz az időbeosztásom, de próbálok legalább heti kettő részt hozni. Remélem sikerülni fog, utána pedig minden visszaáll az eredeti kerékvágásba.
Kíváncsian várom a véleményeteket! Légy szíves pipáljatok, komizzatok és iratkozzatok fel! 
Köszönöm az eddigi pipákat és komikat! Üdvözlöm az új feliratkozót! :)))
Remélem mindenkinek jól telik a nyara!
Puszi: Klau

10 megjegyzés:

  1. Mi a ......?
    Te most szórakozol velem??? Miéééééért??
    Miért mindíg a legjobb résznél hagyod abba?
    Annyira kíváncsi vagyok!!
    Ehhhh kihalok.......
    Már nagyon várom a kövi részt!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Valahogy mindig itt fogy el az időm, no meg így legalább várod a következő részt! Azt meg már mondtam, hogy nem hallhatsz ki, hiszen pótolhatatlan vagy! :))
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Neeeeee! Ugye nem az amire gondolok?! Kérleeeek ne!
    És miért pont itt?! WHY?
    Remélem nem az lesz, amire gondolok!
    Na most kaptam agyfaszt! De nagyon is!
    Alig várom a következő részt!
    xxBeka♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne kapj agyfaszt, annyira nincs nagy gáz, vagy mégis? A következő részből kiderül! Remélem azért még tudok meglepetést okozni, és nem lettem teljesen kiszámítható! :))
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Ez aztán szívbemarkoló. Nem tudom milyen érzés, de nagyon nehéz lehet lemondani egy gyermekről :( Komolyan olyan aranyos volt Trisha, hogy felkarolta Jenny-t. Remélem idővel meggyógyul és teljes életet él majd egy kis heggel amit a baba halála okozott - mert ugye az nem fog elmúlni - Zayn-nel együtt. Fantasztikus rész lett és lejött nekem ez az érzelmes rész. Hihetetlenül jól írsz! :) ☺♥
    Csak így tovább:3 Aztán siess nekem a kövi résszel, de csak is akkor, ha pihentél és ráértél magaddal foglalkozni:)
    Imádlak♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Az a helyzet, hogy én sem tudom, milyen lehet lemondani egy babáról, én "szerencsére" csak azt a részét éltem át kilenc héten keresztül, hogy lehet hogy le kell mondanom a babámról, mert beteg. Szerencsére kiderült, hogy az első vizsgálat tévedett, de senkinek nem kívánom azt, amit a kilenc hét alatt átéltem. Nem tudnám leírni, hogy mit éreztem akkor, és hogy mit éreztem, amikor kiderült, hogy nincs baj. De nem zagyválok itt össze-vissza.
      Köszönöm a dicséretet! :))
      Puszi: Klau

      Törlés
    2. Sajnálom, biztos szörnyű lehetett az a kilenc hét :( Nem vagyok anyuka, de biztos, hogy a gyermekük elvesztésénél nincs rosszabb. De a lényeg, hogy minden rendben:)

      Törlés
  4. Hű! Nagyon jó rész lett! Nagyon jól írtad meg az érzései és Trisha is nagyon aranyos volt, hogy segíteni szeretne Jennyn. Nem szoktam hosszú komikat írni, de ehez a részhez nem nagyon lehet mást. Szóval nagyon jó hogy végre kilábal a depresszióból (Jenny). Csak azon aggódom hogy mit láthatott a neten. Tuti, hogy Zaynnel és Jenny helyettesével lesz kapcsolatos. Attól félek, hogy valami őrültséget csinál. Nagyon nagyon tetszik a rész! Csak így tovább!!
    <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen a dicséretet! Örülök, hogy most hosszú komit írtál, ezek szerint sikerült átadnom, amit akartam.
      Puszi: Klau

      Törlés