2015. június 15., hétfő

26. fejezet

Zayn Malik



-Nagyon sajnálom, de Jennifer jelenleg válságos állapotban van. A következő 24 óra sors döntő lesz, de ha azt túl vészeli sem tudjuk, hogy nem-e lesz valami maradandó károsodása, a fejét ért ütés miatt. - Néz ránk a doki együttérzően. - A babát viszont nem tudtuk megmenteni. Sajnálom. Az ütközés következtében erősen előre csapódott, és a biztonsági öv megnyomta a hasát, ráadásul az egyéb sérülései...
-Úr Isten! Jenny! - ennyi jut el a tudatomig, majd elmerülök a saját világomban. Nem lehet! Nem veszíthetem el Jennyt! Nem bírnám ki! Szeretem! Istenem! Miért nem mondtam el neki, hogy mennyire fontos is Ő nekem? Hogy úgy érzem, annyi idő alatt Ő lett a mindenem!? A baba! Mit fog szólni hozzá, hogy elment a baba! Ez felfoghatatlan! Annyira beleéltem magam! Annyira akartam ezt a babát! Pedig nem is terveztük, én még is hihetetlenül vártam, hogy megszülessen! És ma az ultra hangon! Annyira csodás érzés volt a monitoron nézni a gyermekem! Aki már soha nem születhet meg! Soha nem tarthatom a kezemben, nem taníthatom meg mindenre, nem lehetek mellette, ha szüksége lenne rám, nem lehetek vele, ha boldog! Hiszen elment! Esélyt sem kapott az élettől. Miért büntetik őt, miért nem születhetett meg, hogy szerethessük? Miért teszi ezt velünk a sors? Hogy lehet ezt túlélni? Jenny! Nem halhat meg! Nem bírom elviselni ezt a helyzetet! Ezt a mérhetetlen kétségbe esést, gyászt, rettegést, ami összeszorítja a szívemet! És mi lesz, ha Jenny túléli, de valami maradandó károsodása lesz? Hogy fogom túlélni? Nem akarom elveszíteni! Ha bármi baja lesz, én akkor is kitartok mellette! Nem érdekel, ha nem élhet teljes életet, csak éljen! Könyörgöm! Ha van ott fent valaki, kérem, hogy segítsen ennek a tündérnek túl élni ezt a szörnyűséget! Egyáltalán, hogy fogom vele közölni, hogy nincs már meg a baba? Hogy fogja tudni ezt feldolgozni? Hiszen én úgy érzem, ezt lehetetlen feldolgozni, elfogadni. Mit tegyek? A kétségbe esés könnyei csorognak végig az arcomon, a térdeim megroggyannak. Fel sem fogom, hogy mi történik körülöttem. Annyit érzékelek, hogy valakik a székekhez vezetnek, és lerogyok egyre. Mi lesz most? Mit tegyek? Hogy fogom kibírni a következő 24 órát? És ha nem éli túl? Ezt nem bírom ép ésszel felfogni! A gyermekem már elvesztettem, nem bírom ki, ha Őt is! Nem akarom! 



Patrícia Malik

 
Boldog voltam, amikor a fiam felhívott, és közölte, hogy be akar mutatni a szerelmének. Ráadásul azt is közölte, hogy nagymama leszek. Kicsit korainak tartottam, kicsit felelőtlennek is gondoltam őket, hiszen nem védekeztek, és becsúszott egy gyerek. Ugyan akkor örültem neki, hogy felelősség teljesen viselkednek. Tartottam attól, hogy a lány csak pénzt és hírnevet akar, a gyerekkel pedig meg akarja fogni a fiam, de sokat beszélgettem Zaynnel, és az elmondottak alapján be kellett látnom, hogy ez nem így van. Nem értem Jenny szüleit se. Louison keresztül jóban vagyok a szülőkkel, sohasem gondoltam volna róluk, hogy így viselkednek a saját gyerekükkel. Amikor pedig a fiam elmesélte, hogy mit élt át az a szegény kislány, és még mindig üldözi az a pszichopata, megsajnáltam, és rájöttem, hogy egy igazán erős jellemű lányba habarodott bele a kisfiam. Örülök neki, hiszen Perryt nem igazán szívleltem, amikor pedig kiderült, hogy hogyan akarta sakkban tartani a fiam, meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben. Hírnév hajhász szuka! Azt találta ki a fiacskám, hogy én leszek a meglepetés. Drága párom nem tudott elszabadulni a munkából, a lányoknak meg suli van, így ugyan csak egyedül, de ide utaztam Louis szüleihez. Furcsálltam, hogy csak a srácok, Harry, Niall és Liam jöttek ki elém, ráadásul az arcuk semmi jót nem ígért. Üdvözöltek, majd elmesélték, hogy mi történt, persze ezt már csak a kocsiban ülve, miközben a kórházba tartunk. Nem tudnak semmit Jennyről még, csak annyit, hogy balesetet szenvedett, és most műtik. Mi lehet azzal a szegény lánnyal? Hogy viselheti a fiam a helyzetet? Ahogy meg látom a drága fiam a kórházi széken zokogva kuporogni, a legrosszabb dolgok futnak végig a fejembe. Olyan, mintha csak testben lenne itt. Üveges szemmel bámul a semmibe, miközben zokog. Meg sem tudnám mondani, hogy mikor láttam ennyire kiborulva. Sajnos az élet megedzette, ritkán sír, nehezen mutatja ki az érzéseit. Most viszont sehol sincs az én mindig szikla kemény gyerekem, csak egy összetört srácot látok. Kétségbe esés szorítja össze a szívem, miközben elé guggolok, és finoman a kezeim közé fogom az arcát. Kell neki pár másodperc, mire felfogja, hogy én vagyok itt, akkor viszont szorosan magához szorít, arcát a vállamba rejti, és még hangosabban zokog. Úgy kapaszkodik belém, mintha az élete múlna rajta. Az anyai szívem nehezen viseli, hogy így kell látnom az imádott gyerekemet. Szorítom magamhoz, simogatom a hátát, és várom, hogy kicsit csendesüljön.
-Mi történt, Kicsim? - Félve nézek rá. Nem akarom ennyire összetörtnek látni, és félek, hogy mi okozhatta ezt.
-Anyu! Elment a baba! - és újra hangosan zokog - Jenny sem biztos, hogy túléli. A következő egy nap kritikus, de ha túl is éli, nem tudni, hogy lesz-e valami maradandó károsodása! Anya! Hogy lehet ezt túl élni? Hogy lehet elviselni, hogy elment a gyerekem? Hogy meg sem születhetett? Hogy nem tarthattam a kezeimben? És mi lesz, ha Jenny nem éli túl? Én ebbe beledöglök! -Az én szemeimet is csípják a könnyek. Szóval az első unokám nem születhet meg. Elment. Nem tudom elképzelni, mit érezhet. Csak szorítom magamhoz a gyerekem, és próbálom legyűrni a torkomban keletkezett gombócot, hiszen valahogy erőt kell belé öntenem. Nekem kell Őt biztatni!
-ZAyn! Nem lesz semmi baj! Jenny erős lány! Elviselt és túlélt eddig mindent! Ezt is túl éli! Hinned kell benne! Erősnek kell lenned! Szüksége lesz rád, amikor felébred! Neked kell az Ő támaszának is lenned, hiszen egy anyának elveszíteni a gyermekét, szinte elviselhetetlen! Kérlek Kicsim! Próbálj megnyugodni!
-De nem megy! Anya! Én ezt nem bírom! Miért nem lehetek én boldog? Annyira jó volt minden! Annyira vártam a babát, és most lehet mind a kettőjüket elveszítem! 
-Nem! Fejezd be! Ő az én nővérem! Nem halhat meg! Most ismertem csak meg! Nem hagyhat itt! Nem! Ezt nem teheti velem! És mindenről az a nő tehet! És még meri magát anyának nevezni! Ha nem bántja Jennyt, Ő nem menekül el, és nincs ez az egész! Gyűlölöm! - Louisra kapom a tekintetem, aki azt hiszem most fogta fel, hogy mi is történik körülötte. De ekkor egy halk hang csendül fel tőlünk pár lépésnyire. 
-Mi van vele? Jól van? - Louis rámered az anyjára, és ha Liam nem kap utána, azt hiszem nekimegy.
-Takarodj innen! Nincs jogod itt lenni! Gyűlöllek! Te tehetsz mindenről!
-Nem, kisfiam! Ne mond ezt! Mi van Jennyvel? 
-Takarodj! Örülhetsz! Nem lesz unokád! Elvetélt! Miattad! - Johanna a szája elé kapja a kezét, és hangosan zokogva elrohan.
-Azt tudjátok, hogy kivel volt Jenny, vagy hogy került a kocsiba? - ez azért érdekelne.
-Ezt még nem is kérdeztük. - néz rám nagy, vöröslő szemekkel Zayn. Ekkor egy doki és egy ápoló nő megy be Jenny szobájába. Amikor kijönnek, odalépek az orvoshoz.
-Jó napot kívánok! Elnézést, Patrícia Malik vagyok! Azt szeretném megtudni, hogy mi is történt Jennyvel, vagy hogy a baleset többi résztvevőjével mi történt?
-Jó napot! Én Dr. Karter vagyok! Hogy pontosan mi történt, nem tudni. Annyi biztos, hogy a másik autó utasa megúszta kisebb karcolásokkal, a srác viszont, aki Jenniferrel volt, meghalt.
-Ki volt vele? - lép hozzánk Louis.
-Hm... Nem emlékszem pontosan a nevére, hiszen ide már nem került be, de valami Joe, azt hiszem. - A döbbenet érezhető a levegőben. 
-Akkor elkapta! Istenem! Vele kellett volna maradnom, nem kellett volna odamennem a rajongókhoz! Én tehetek az egészről! - A gyerekem az eddigieknél is keservesebben zokog. Mi lesz még itt? Mi jöhet még? Jól mondják, hogy a baj csőstől jön.
-Ezt felejtsd el! Ez máskor is megtörténhetett volna! Nem Te tehetsz róla! - Ülök le Zayn mellé, magamhoz húzom, és elkezdődik az idegőrlő, néma várakozás. Senki sem beszél, senki sem kérdez, mindenki idegei pattanásig feszülnek, és mi csak várunk. Őrjítő.


Sziasztok!
Hát ez a rész nem túl eseménydús, de ilyen is kell! Remélem tetszett! :)  Köszönöm, hogy olvastok, és külön köszönet azoknak, akik véleményeznek! 
Vajai Fanni! Neked Nagyon Boldog Szülinapot kívánok! 
Remélem mindenkinek lezárult a suli, és most pihenhettek! :))
Puszi: Klau

12 megjegyzés:

  1. Miéért??? Neee....te!! Nem teheted ezt velem,én..Jessszuuus....Nagyon jó lett, csak most robbanok el...ahhh...siess a kövivel!! :* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm!
      Nem veled tettem, hanem velük, és ha lehet ne robbanj fel! :))
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Nem! Miért? Rohadék Joe! Ő tehet róla!
    Zayn-nel együtt én is sírtam egy sort:( Viszont jó volt Patricia szemszögéből is olvasni, de eléggé meglepődtem az elején amikor mondta, hogy Zayn beakarja mutatni neki Jenny-t. A baba!:c Hogy fogunk most babázni?! Áhh kikészítesz:(((
    Ennek ellenére imádtam:3 Ahogy téged is<3
    Remélem hamar jön a kövi^^
    Puszi!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm szépen! :)))
      Te be akarnád mutatni a szüleidnek, akitől gyereked lesz? Szerintem igen. :))
      Babázni pedig nem fogunk sehogy.
      Szerintem holnap lesz kövi.
      Puszi: Klau

      Törlés
  3. Na jólvan ám. Kösz. Eddig nem akartam a babát most meg már akarom a babát. Ez igazán gonosz volt! Mindenesetre olyan szívszorítóan jó rész volt:( Imádlaaak! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Te is eldönthetnéd ám, hogy mit akarsz! :)) Először ne legyen baba, most amikor már nincs, akkor meg legyen. Rajtad kiigazodni! :)))
      Puszi: Klau

      Törlés
  4. Te engem kikészítesz! Komolyan mondom át sírtam szinte az egész részt,pedig nem vagyok egy sírós fajta. És a baba! :c Remélem, hogy Jenny-vel minden rendben lesz. Imádtam a részt és téged is! :3
    XxBeka

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Ne sírj! Lesz ez még rosszabb is! :(
      Köszönöm a dicséretet! :))
      Puszi: Klau

      Törlés
  5. Omg
    Neeeee
    Most szomorú vagyok:'(
    Meghalt a baba:'(((
    És lehet hogy Jenny is meg fog!:'((((
    Egyébként végre nyári szünet!!!:))))))))))))
    Végre!:)
    Egyébként köszi!:)
    Bár mondjuk az igazgató szivatott mert egy és fél órán keresztül magyarázott. Amikor azt mondta, akkor ezennel be is fejezi a mondandóját, hát ne tudd meg mennyire örültem!:D
    Komolyan! Egyszerre kezdett el mindenki tapsolni és fütyülni!:D
    Na de mindegy!:)
    Imádlak!<333
    Már nagyon nagyon nagyon várom a kövi részt!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöm! :)
      Örülök, hogy végre itt a nyári szünetetek! A dirik mindig is szemetek voltak, és húzták az időt, pedig valljuk be, senkit nem érdekelt, mit dumálnak. :))
      Puszi: Klau

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés