2015. június 1., hétfő

16. fejezet

Zayn Malik

Belépve egy kedves kis kávézóba leadjuk a rendelésünket, és keresünk egy csendes asztalt. Szeretem ezt a helyet. Nincsenek sokan, a falak kellemes karamell színben tündökölnek, a fal mellett boxok vannak, középen kisebb asztalok. Mi egy hátsó boxban foglalunk helyet. Az asztalon egyszerű fehér terítő. Egyszerű, de hangulatos. Zavartan pislogunk egymásra. Nem is tudom, hogy most mivel kezdjem. A showt kezdjük megtervezni, vagy egyenesen a közepébe, és hozzam fel a tegnap éjszakát. Tartok a témától, jó lenne túl esni ezen a kellemetlen beszélgetésen, de nem tudom, hogy kezdjek neki. Jenny zavart tekintetéből azt szűröm le, hogy valahogy Ő is így lehet ezzel a dologgal.
-Mm.. Arra gondoltam, - kezd bele zavartan, miközben a kávéját kavargatja - hogy a showban szerepelniük kellene az exeiteknek is, hogy a pletykákat lezárhassuk, és csituljanak a dolgok. Valamint nem ártana, ha azt látnák az emberek, hogy nincs köztetek rossz viszony. Nem tudom, hogy Eleonor és Perry bele egyeznek-e. A show másik részében pedig rólatok lenne szó. Egészen a kezdetektől a jelenig, kisebb - nagyobb feladatokkal tarkítva a dolgot. Mit gondolsz? - kortyol bele a kávéjába, miközben kérdőn rám pillant. Sokkolt, hogy Perryt is be akarja hívni a műsorba, hiszen nem igazán szépen váltunk el, azóta nem is beszéltünk. Arról nem beszélve, hogy ennyire hidegen hagynám? Nem érdekli, hogy találkoznia kellene neki is, és nekem is az exemmel? Tényleg nem számít a tegnap éjszaka semmit? Nem akarom elhinni! Nem olyan lánynak gondolom! Nem értek semmit! Megőrjít ez a nő! 
-Hát, nem tudom Perryt mennyire jó ötlet elhívni, de ha gondolod, felhívhatom én is neked. De neked ez nem lesz kellemetlen? - Na ugyan most mit válaszol? 
-Megpróbálom majd én felhívni. Biztos nem ez lesz életem legkellemesebb beszélgetése, de hát Ti már nem vagytok együtt, tehát nem csaltad meg velem, nem haragudhat rám ezért. - Néz bizonytalanul rám.
-Jobb lenne, ha én hívnám fel, mert nem igazán szépen váltunk el. Eleonor szerintem eljön, Ők nem olyan csúnyán mentek szét, mint mi. Elhívhatnánk Simont is.
-Meg akkor már a három másik mentort is, és végigmehetünk onnantól a pályafutásotokon! - csillannak fel a szemei.
-Ez jó ötlet. Azt mond meg nekem, hogy milyen játékokra gondoltál? Valamint én miben segítsek?
-A játékok titkok, ha őszinte akarok lenni még előttem is, mert még ki kell találnom. - kacagja el magát. Jó hallgatni. Kellemes a nevetése, nem olyan, mint Perryé volt. Gyönyörű ez a lány. Hihetetlen, hogy Louis iker testvére. Nem is hasonlítanak. Vagy ha mégis, akkor lesz még vele bajom. - Semmiben nem kell segítened. Elég, hogy most meghallgattál, és szerinted is jó lesz így. A többi már gyerekjáték lesz. Hacsak keresztbe nem tesztek nekem addig a fiúkkal. - mosolyog rám kedvesen. Azt hiszem most kellene rátérni az éjszakára. - Azt hiszem én megyek is, még sok dolgom van. Szia Zayn! - pattan fel az asztaltól. Gyengéden keze után kapok, finoman megragadom a csuklóját, hogy megállíthassam. Nem mehet így el! Nem söpörhetjük a szőnyeg alá a tegnap éjszakát! Nem akarom! Én azt akarom, hogy legyen mi! Azt hiszem, ez egy nagyon értékes lány, meg akarom még jobban ismerni!
-Kérlek, ülj le! Szeretném, ha megbeszélnénk a történteket! - kivert kiskutya szemekkel nézek rá. Ez általában be szokott jönni a csajoknál, bár vele kapcsolatban semmiben sem vagyok biztos.
-Oké. Akkor essünk túl rajta minél előbb. - nem túl nagy lelkesedéssel, de visszaül a székére. - Mit szeretnél megbeszélni rajta? Te is részeg voltál, és én is. Ez most így alakult. Végeztünk? Mehetek?
-Nem! Nem mehetsz! - szólok rá határozottan. - Szeretném, ha meghallgatnál, oké? - csak biccent válaszul a fejével - Nem így akartam, de megtörtént. Valamit megmozgatsz bennem az első perctől kezdve, valami vonz hozzád, de nem tudom még én magam sem, hogy mi az. Meg akarlak ismerni jobban, azt akarom, hogy adj nekem egy esélyt. Szeretném, ha eljönnél velem valahová egy randira. Mehetünk, ahová Te akarsz! Vacsizni, moziba, vidámparkba, bárhová! Ha csak egy kicsit is érdekellek, kérlek adj egy lehetőséget! - Mondandóm közben végig szemeibe nézek, és látom, ahogy megcsillan benne a félelem. Mitől fél? Talán tőlem?
-Én - kezd el hebegni - nem! Ne haragudj meg, nem a Te hibád, de nekem ez nem megy! Én nem akarok párkapcsolatot! Nekem ez nem megy! - látom, ahogy a könnyek megcsillannak a szemében, érzem az idegességét, de nem értek semmit. Egyszer csak beugrik, amit Liam mondott Louisnak.
-Mi történt veled? Mi az, amin nem tudsz túl lépni? - szemeiből a könnyek lassan elkezdenek leperegni az arcán. Kezeim közé fogom arcát, most is meglepődöm, hogy milyen puha a bőre, hogy milyen jó érzés hozzáérni. Hüvelyk ujjaimmal letörlöm az elszabadult könnyeit.
-Honnan tudod? - könnyei még mindig szánkáznak lefelé az arcán, én pedig hűségesen törölgetem.
-Csak sejtem, hogy történt valami.
-Ne haragudj, de erről nem akarok beszélni! Ez nekem nem fog menni! Tényleg nem a Te hibád, én vagyok az oka mindennek. Vagyis inkább a múltam. Legyünk csak barátok, vagy munka társak!
-Nem erőltetek semmit, de azt tudnod kell, hogy nem adom fel! Nem nyugszom, amíg nem fogsz bennem megbízni, amíg nem mondod el, hogy mi is történt veled, és amíg nem adsz nekem egy esélyt. De akkor addig legyünk barátok. Így egy kicsit jobban megismerhetjük egymást. - próbálok egy biztató mosolyt rá villantani, bár a csalódottság elhatalmasodik bennem.
-Köszönöm! De azt hiszem, most megyek! Szia Zayn!
-Szia Jenny! Ha kell a segítségem csak hívj! - felemelkedem én is a székemből, és egy puszit adok az arcára. Látom, ahogy lehunyja közben a szemét, és beleborzong tettembe. Tehát nem vagyok neki közömbös! Figyelem, ahogy elhagyja a kávézót, gondolataim ellepik az agyam. Kifizetem a számlát, és én is elhagyom a kávézót. Beszélnem kell Liammel! Ő tudja, hogy mi történt vele! Irány a közös ház!

Belépve a közös otthonunkba mindenkit a nappaliban találok. Ritka alkalmak egyike, amikor mindenki komoly. Általában nagy dolog kell ahhoz, hogy kupak tanács legyen. Köszöntjük egymást, összeszedem a gondolataimat, miközben leülök közéjük.
-Na mi a helyzet? - érdeklődik Louis.
-Nem akar nekem egy esélyt adni. Barátok vagyunk jelenleg, de megmondtam neki is, és nektek is, hogy nem fogom ennyiben hagyni a dolgot! Liam! Te válaszolhatsz egy igen fontos kérdésre. Valami történt a múltjában, ami miatt nem mer belevágni egy párkapcsolatba. Teljesen elzárkózik a dolog elől. Mi történt vele? Sokkal könnyebb lenne lerombolnom a maga köré épített falakat, ha tudnám, hogy mi ellen is harcolok!
-Ne haragudj meg, de ezt nem mondhatom el. - Látom rajta, hogy segítene, de nem akarja, hogy meginogjon benne Jenny bizalma. Nem kis dolog lehet itt a háttérben! - Jenny megbízik bennem, én vagyok az egyetlen, legalább is tudtommal, akinek beszélt a múltja ezen részéről. Nagyon remélem, hogy eléred a célodat, de csak akkor, ha nem akarod Őt megbántani. Kérlek, csak akkor próbálkozz nála, ha komolyan gondolod! Ha csak egy kihívás számodra, akkor hagyd, ne bántsd. Ne taposs még belé Te is! -Egyre jobban érdekel, hogy mi történhetett vele.
-Mit hallgatsz el előlünk? - Louison látom, hogy egyre idegesebb. - Mi történt a nővéremmel, amit mi nem tudhatunk? Mi lehet annyira súlyos?
-Kérlek, ne kérdezzetek. - Liam kezei közé temeti az arcát, és erősen megdörzsöli azt. - Nem az  én tisztem elmondani a múltját! Érjétek el, hogy bízzon bennetek! Bizonyítsátok neki, hogy számíthat rátok, és akkor nektek is megnyílik. Sok mindent nem tudtok róla, és szerintem soha nem gondoltátok bele magatokat az Ő helyzetébe! Ti mit éreznétek, ha egész életetekben tudnátok, hogy nem kellettetek a saját szüleiteknek? Ha a nevelő szüleitek halála után teljesen magatokra maradtatok volna? Az igazi szüleitek még csak ekkor sem engedték volna, hogy megismerjétek a testvéreiteket, bármennyire is könyörögnétek ezért évek óta. Ráadásként történtek veletek rossz dolgok, vagyis mondhatnám azt, hogy szörnyű dolgok. Ti mennyire engednétek bárkit is közel magatokhoz? Én örülök neki, hogy sikerült elnyernem a bizalmát, és még a Ti kedvetekért sem fogok neki csalódást okozni! Ismerjétek meg, mutassátok meg neki, milyenek is vagytok valójában. Főleg Te, Louis! Eddig szinte csak játszottál vele. Rengetegszer megbántottad, amikor azt hitte, talán közelebb kerültetek egymáshoz egy kicsit, mindig csalódást okoztál neki! Pedig Ő nagyon régóta szeretett volna téged megismerni! - Liam monológja után pár perces csend áll be köztünk. Ebbe még így nem gondolt bele egyikünk sem. Nem lehetett egy könnyű élete. Mégis egy mosolygós, életvidám lány. Úgy érzem, egyre jobban meg akarom ismerni! Egy igazán erős, önálló lány képe rajzolódik ki előttem, aki rengeteget szenvedett, mégis túlélt mindent. Nem kezdte vagdosni magát, nem iszik, nem drogozik, mint sok fiatal tenné a helyében.
-Igazad van! Csak a szüleinket nem értem! Miért titkolták el előlünk Őt? Miért nem kellett nekik még akkor sem, amikor már anyagilag megengedhettük magunknak, vagy amikor egyedül maradt. Félek, olyat csalódok a szüleimben, hogy soha nem fogok tudni megbocsátani nekik, pedig Ti is nagyon jól tudjátok, hogy eddig nagyon jó volt a viszonyunk. Legalább is én azt hittem. A legnagyobb hibám azt hiszem az, hogy féltem a csalódástól, inkább Őt hibáztattam mindenét. Így könnyebb volt túltenni magam az egész helyzeten. Nem tudom, hogy hogy közeledjek hozzá azok után, hogy mindent elszúrtam! Mit tegyek?  - Azt hiszen most derült fény Louis viselkedésére. Végre megnyílik előttünk, így talán tudunk neki segíteni, hogy túlvészelje ezt az időszakot.
-Csak úgy közeledj hozzám, hogy nem okolsz engem mindenért, és engeded, hogy megismerjük egymást. Én semmi mást nem szeretnék gyermekkorom óta, csak megismerni a testvéreimet. Soha sem értettem, hogy Ti miért nem akartok engem megismerni. Azt mondták, hogy nem vagytok rám kíváncsiak. Ebben a hitben voltam egészen addig, amíg meg nem kaptam ezt a munkát, és ki nem derült az igazság. - halkan csendül fel a hang az ajtó felől. Mind oda kapjuk a fejünket, és észre vesszük Jennyt.
-Te mióta vagy itt? - szólal meg először Harry. Azt hiszem a fiúk azért voltak eddig csendbe az egész beszélgetés alatt, mert úgy gondolják, ez leginkább hármunkra tartozik.
-Nem régen. De ahhoz elég ideje, hogy megértsem Louis viselkedését. - Végig az öccsén tartja a tekintetét, amiből süt a megbocsátás, a szeretet, és a remény. Remény, hogy talán Louis és Ő lehet egy család. Hiszen neki már senkije sem maradt. Egyedül van. Vagyis csak volt. Louis felpattan, odaszalad Jennyhez, és megöleli. Fejét belefúrja a lány nyakba, és úgy szorítja magához. A lány az öccse dereka köré kulcsolja a kezeit, és szorítja magához.
-Ne haragudj rám! Kérlek bocsájts meg nekem! Nem akartalak bántani! Nem kezdhetnénk elölről az egészet? - Louis csak halkan súgja a karjaiban tartott lány nyakába a szavakat, de mivel elég közel vannak hozzánk, mi is meghalljuk.
-Szia! - Jenny elhúzódik Louistól, és felé nyújtja a kezét. - Jennifer Smiths vagyok. Az eltitkolt testvéred! - kacag fel boldogan. Jó ezt látni. Imádom, amikor nevet! Az én ajkam is mosolyra húzódik. Ez önkéntelen reakció. Ezt váltja ki belőlem ennek a tüneménynek a nevetése.
-Szia! Louis Tomlinson! Egy idióta, de a Te iker tesód! - itt mindenki elkezd röhögni. Kezet fognak, miközben mind a kettő vigyorog, mint a tejbe tök.  Remélem ezek után tudják rendezni a viszonyukat. Most már nekem is ki kell valamit találnom, hogy kapjak egy lehetőséget! Ha beleszakadok is elérem, hogy megbízzon bennem.
-Fiúk! Csak azért jöttem, hogy szóljak. Ha valami gáz van, hívjatok, de egyébként a showig nem nagyon fogunk találkozni. Most is csak azért jöttem, hogy tájékoztassalak titeket. Szombaton reggel 8-kor l megjelennetek a stúdióban, majd élő adásban megy minden. Vasárnap mindenkinek pihi, hétfőn viszont hajnal négykor indul a repülő. Folytatódik a turné, az öt fős 1D-vel. - itt egy édes mosolyt villant felém - Kérdés valami? Ja! Míg el nem felejtem! Liam! Rád bíznám ezt! - egy papírt nyújt oda banda társamnak - Ezen rajta van az addigi programotok. Kérlek figyelj rá, hogy oda érjetek mindenhová.
-Oké, de hol az üdvözlő puszim? - fonja össze karjait Liam a mellkasa előtt, és úgy néz erre a tüneményre, mint egy durcás öt éves. És igen! Megint hallhatom azt a tüneményes kacajt, amivel odahajol a nagyra nőtt óvodásunkhoz, és egy cuppanós puszit nyom az arcára, mire Liam is elneveti magát. Irigyelem Őt, hiszen vele olyan közvetlen ez a lány! Mit meg nem adnék érte, hogy velem is ilyen legyen!
-Így már jó? - kacag tovább a lány.
-Igen! - bólogat hevesen Liam, miközben elveszi tőle a papírt - Akkor úgy mint régen! Én pesztrálom a héten a kölyköket! - egyöntetű felháborodott horkantást kap tőlünk.
-Oké! Fiúk, én megyek is, mert rengeteg mindent el kell még intéznem!
-Azt elmondanád még, hogy miről is fog szólni a műsor? - ezúttal Niall érdeklődik.
-Nem, meglepetés lesz! Elég lesz ott szembesülnötök a dolgokkal! Sziasztok! - mosolyogva int, és elindul kifelé. Louis elé érve egy puszit nyom az arcára, mire Louis elkapja a karját, ezzel megállásra kényszerítve az éppen távozni kívánó lányt, aki kérdőn tekint rá.
-Nem jönnél el velem valahová? Csak hogy beszélgessünk egy kicsit! - néz rá reménykedően Louis.
-Sajnálom Louis. Ez nem kivitelezhető. - látom a haveromon, hogy teljesen lefehéredik - Sok dolgom van, de ha gondolod, és nincs jobb dolgod, vasárnap elmehetünk valahová!
-Ilyet ne csinálj velem még egyszer! A frászt hoztad rám! Nincs fontosabb dolgom, mint hogy megismerjem az eltitkolt nővérkémet! Akkor a vasárnapodra igényt tartok! - boldogan nyom puszit Jenny homlokára. Elköszön a lány még egyszer, és már itt sincs. Louis boldogan vigyorog.
-Na végre! Ezt miért nem lehetett már korábban? - kérdi Liam, miközben feltápászkodik, és elindul felfelé a lépcsőn. Akkor ezek szerint csak szombaton látom legközelebb Jennyt, de az vigasztal, hogy utána indul a turné, és folyamatosan a közelemben lesz! Ott muszáj lesz elérnem, amit akarok! Már pedig én ezt a lányt akarom! Talán annyira, mint eddig még senkit!


Sziasztok! 
Remélem tetszett a rész! Kérlek Titeket, hagyjatok valami nyomot magatok után! Köszönöm az eddigi pipákat, komikat! Sokat jelentenek! És ezúttal is köszönöm Des Tinynek a tanácsokat és a biztatást!
Puszi: Klau

4 megjegyzés:

  1. Remek rész lett! Most még kíváncsibb vagyok a showra és a játékokra. Na meg Perryre:D Kétlem hogy a rendes ex szerepet fogja hozni. Zayn cuki hogy így elhatározta magát és Lou is aranyos volt. Az is fúrja rendesen az oldalamat hogy vajon mi a nagy titok a múltban. Hm hmmm gyorsan kövit! Remek rész lett, csodásan írsz! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Köszönöööööm!
      Mi a nagy titok? Előbb - utóbb kiderül! Csak valamelyik fiúnak el kéne érnie, hogy Jenny elmesélje! De vajon kinek sikerül? És főleg mikor? Nagy kérdések! :) Remélem kicsit húzhatom az agyad, mert Te is nagyon szeretsz ilyen válaszokat adni a komijaimra! :))) Imádlak!!! Sietek!
      Puszi: Klau

      Törlés
  2. Omg
    Látom szereted húzni az agyamat!O.O
    Kiderül egy kérdésre a válasz és máris lesz kettő új.
    És eggyetértünk. Destiny is előszeretettel készít ki.
    Mond hogy nem fogtatok össze ellenem!:D
    Tudom ám!:'D
    Szerintem Jennyt valami csalódás érte vagy pedig megerőszakolták:/
    Már nagyon várom a kövi részt!^^

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Nyugi, nem fogunk össze ellened! Ha megnézed Des Tiny törijeinél a komijaimat meglátod, hogy engem rendszeresen juttat az idegösszeomlás határára! Imád kikészíteni!
      És hogy ne érezd úgy, hogy húzom az agyad, felteszem a következő részt most! Igaz, ebből nem kapsz választ a kérdéseidre, de közelebb kerülsz ahhoz a részhez, ahol kiderül a nagy titok! Megtáltosodtam tegnap, és másfél részt megírtam pluszba, úgyhogy megkapjátok ami kész. A felet meg igyekszem befejezni!
      Puszi: Klau

      Törlés