7.fejezet

Jennifer Smiths

Reggel irtózatos kiabálásra ébredtem, ami csak egyre hangosabb lett, ahogy a fiúk a szobámhoz közeledtek. Már ki tudtam venni, hogy miről is beszélnek, vagyis ordibálnak.

-Louis! Ne csináld! Higgadj le előtte! Hülyeséget fogsz csinálni, ha nem higgadsz le! Nem tudhatod, hogy mi történt! Hiszen Ő a testvéred! - hallottam meg Liam-et, ahogy próbálja nyugtatni az öcsikémet. Mi van itt reggel korán, mit csináltam  már megint? Szerintem semmi rosszat. Ekkor kivágódott az ajtóm, és szembe találtam magam Louis szikrákat szóró, dühös tekintetével.

-Mi a frászt képzelsz magadról? Megkérdeztelek tegnap, mit tudsz, amit mi nem! Erre a szemembe hazudtál! Fogadjunk, hogy Te tudtál erről az egészről! - üvölt a képembe Louis. Kétségbe esetten, értetlenül tekintek a mögötte álló Liamre. - Azért jöttél ide, hogy ágyba bújhass a haverjaimmal? Mit akarsz ezzel elérni? És pont vele? Menyasszonya van! Mit gondolsz Te?

-Most Te miről beszélsz? Nem értelek! Kivel feküdtem én össze? Honnan veszed ezt? - Nem értek semmit! Hogy beszélhet velem így? A fiúk meg csak állnak mögötte. 

-Ne tettesd az ártatlant! Mik ezek a képek? - és le dobja elém laptopját, amin a közösségi oldalak vannak megnyitva. Egy csomó képpel, amin Zaynnel vagyok a kávézóban, utána meg ahogy sétálunk.

-Ebből következtetted, hogy le is feküdtem vele? Ez most komoly? - nézek szemeibe gúnyosan. - Semmi nem történt, csak össze találkoztunk véletlenül a kávézóban, és beszéltünk pár szót. Igaz, megkérdeztem tőle, hogy mi a valódi indok, amiért kilépett, de a szemembe hazudott! Utána ott hagytam, és mentem a plázába! 

-Nehogy kitaláld, hogy ezt beveszem! Ne hazudozz itt, mert kirúgatlak! Egy utolsó semmire kellő vagy! Nem tudom mi az igazi célod azzal, hogy most idejöttél, de lehet nem adok esélyt annak, hogy kiderüljön!

-Nem is akartam neked elmondani, hogy milyen kapocs van köztünk igazából! Ha anyádék nem ragaszkodnak hozzá, meg sem tudod soha!

-Elvileg a Te anyád is! - látom, ahogy egyre jobban elveszíti a kontrollt!

-Nem tudsz Te rólam semmit! Nem is akartam, hogy megtudd, mert azt láttam, amikor ideértem, hogy egy elszállt kis sztárocska vagy! Én meg akartalak ismerni, de úgy látom, Te esélyt sem adtál nekem! És igen is csak a Te anyád, mivel én nem kellettem neki, csak Te! Egy szívtelen nő! - ekkor nagyon megrettentem, mert lendült a keze, hogy megpofoz. Ha Liam nem fogja meg a kezét, megütött volna! Ezt nem akarom elhinni! Hogy tehette ezt? Könnyeim megindulnak szemeimből, Louist pedig kituszkolják a szobámból. Liam visszajön hozzám egy pár perc múlva.

 -Jól vagy? - mosolyog rám biztatóan.

-Őszintén? Nem. Nem akarok itt maradni! Nem bírom vele egy fedél alatt! Mi lesz, ha legközelebb is kezet emel rám, és nem lesztek ott, hogy megvédjetek? - kétségbe esésem határtalan, ha arra gondolok, hogy egyedül kell maradnom az öcsémmel. A saját testvérem akart megütni! Mi jöhet még?

-Akkor mit akarsz tenni?

-Összepakolok, és erre a pár napra, amíg nem indulunk a turnéra átköltözöm egy szállodába. Vagy B verzióként felmondok. - nézek rá keserűen.

-Na azt már nem! Ha ragaszkodsz hozzá, szedd össze a cuccaid, és elviszlek egy szállóba, de nem engedem, hogy felmondj miatta! - néz rám határozottan. - De az legyen eszedbe, hogy a menekülés nem megoldás. - Ez után kiindul a szobámból, de az ajtó mögül még vissza szól. - Keress meg, ha indulhatunk. Elviszlek.

Nekiállok a reggeli teendőimnek, majd össze pakolom az összes cuccom. Szólok Liamnek, hogy mehetünk. Reménykedtem benne, hogy nem futunk össze közben a tesókámmal, hát ez nem jött össze. A nappaliban ültek a többiek, köztük Ő is. Mintha már kicsit higgadtabb lenne a hangulat, de Louisra nem mertem ránézni. 

-Hová mentek? Minek a bőröndök? - pislog ránk meglepetten Harry. 

-Jenny úgy döntött, nem marad itt tovább, úgyhogy elviszem egy szállodába. - közli Liam.

-De miért? Ugye nem mondasz fel? - szól bele a beszélgetésbe Niall is.

-Nem engedem neki, bár megfordult a fejében. Ja igen! Gratulálok, Louis! Elüldözted a közös házból a saját testvéred! - hangja csak úgy csöpög a gúnytól.

-Én... - hallom meg Louis halk hangját, de nem vagyok rá kíváncsi. 

-Indulhatnánk? - kérdezem gyorsan Liamet, ezzel félbe szakítva az öcsémet. Könyörgő szemeim hatására Liam felkapja a 2 bőröndömet, amit eddig Ő hozott, én a nálam lévőket le sem tettem, és már indulunk is. Magunk mögött hagyva a döbbent fiúkat. Nem tudom, mit akart Louis, de lehet jobb is ez így. Megint csak belém rúgott volna. Ezt viszont nem engedhetem meg. Minden álmom azt hiszem össze tört, ami arról szolt, hogy milyen jó lesz, ha megismerem az ikertestvéremet. 

Zayn Malik

  Reggel, amikor felébredtem, nem tudtam, hogy miért fáj a nyakam. Mikor körülnéztem rájöttem, hogy a nappaliban a kanapén fekszem. A konyha irányából zörgést hallottam, ezért elindultam arra. Perry éppen reggelihez készült. Az egyik kedvencemet, gofrit sütött.
-Jó reggelt! Én is kaphatok? - ültem le az asztalhoz, és fáradtan rámosolyogtam.
-Na azt várhatod! Szolgáld ki magad! A tegnapira pedig visszatérve! Ha megtudom, hogy kettesben voltál bárhol is azzal a senkivel, én végeztem veled! És ezt most halál komolyan gondoltam! Elegem van belőled! Visszajöttem tegnap, de minek? Még csak egy szobában sem tudtál velem aludni! Gondold végig, hogy mi, vagy ki a fontosabb, bár ezt már kb. másfél hete elmondtam! Te döntöttél, csak azt nem tudom, hogy akkor ennek ellenére miért kell más csajokkal hetyegned!
-Mondtam már, hogy nem történt semmi! Minek jöttél vissza, ha nem bízol meg bennem! Akkor mi értelme? Ha szakítani akarsz, akkor még most mond meg, mert valahogy visszakönyörgöm magam a fiúkhoz! - már én is kiabáltam. Nem akarom elhinni, hogy ezt csinálja! Perry mindenféle válasz nélkül felpattant és kirobogott a bejárati ajtón! Hát ez szép!
Megcsörrent a mobilom a nappaliból, így érte mentem. Liam neve villogott rajta. Azt hiszem, neki most már fel kéne vennem.
-Szia Liam!
-Hello! Zayn, nem akarsz nekünk magyarázatot adni, hogy mi történt, mi volt ez az egész? Miért nem a megbeszéltek szerint történtek a dolgok? - Hangja kissé idegesen csengett, amit nem is csodálok.
-Nem tudom... Egyszerűen így jött ki a lépés. Mi újság van veletek? - próbáltam elterelni a témát. Eközben bekapcsoltam a laptopomat, megnézni, hogy mi újság van a nagyvilágban.
-Semmi jó. Te Zayn! Kérdezhetek valamit, amire tényleg őszintén válaszolsz? - habozást hallottam hangjából, mintha Ő sem lenne biztos benne, hogy megkérdezze-e.
-Mondjad tesó! - mosolyogtam a telefonba. Tipikus Liam. Senkit sem akar megbántani, vagy kényelmetlen helyzetbe hozni.
-Mik voltak azok a képek a neten Jennyvel?
 -Semmi. Összetalálkoztunk egy kávézóban, beszélgettünk kicsit, és ezt fújják most fel.
-Akkor nincs köztetek semmi? - mintha megkönnyebbülést hallottam volna a hangjában.
-Liam! Menyasszonyom van! Te is nagyon jól tudod, hogy minden pletyka ellenére hűséges vagyok Pezzhez.
-Nem mondtál neki semmit a bandáról. Mármint Jennínek.
-Nem. Alig beszéltünk egy keveset. Igazából szerintem berágott rám, és ott hagyott. - nem értettem miért kérdez ilyeneket. - Valami baj van, Liam? Mik ezek a kérdések?
-Ö... Igazából az van, hogy a képek miatt lett egy kis kalamajka, és Jenny elköltözött egy szállodába.
-Kis kalamajka? Akkor miért ment volna el? - értetlenkedtem. Teljesen összezavart.
-Nem számít, majdcsak valahogy megoldjuk. Ne is foglalkozz ezzel. Élvezd, hogy azt csinálhatsz, amit akarsz. Egyébként miért voltál a stúdióban?
Na most mit csináljak. Hazudjak már megint? Nincs más választásom, bármennyire is nem akarom.
-Csak a cuccaimért mentem be.
-Várj egy kicsit, Zayn! - érezhető volt a vonalon, hogy Liam eltakarja kezével a telefont, de Louis olyan erővel kiabált, hogy hallható volt így is.
-Ezt nézd Liam! Ez egy hazudozó szemétláda! Hogy gondolta ezt? Hogy hazudhatott a képünkbe? - hallom a vonal túloldaláról átszűrődni.Eközben a gépemen nézelődöm, és azt hiszem, értem miért akadt ki Louis.
-Meg tudnád nekünk magyarázni Zayn...