13. fejezet

Jennifer Smiths

-Akkor úgy döntöttünk, hogy visszajöhetsz, de csak bizonyos feltételekkel! - néz Zaynre Paul - Ha most tényleg vissza akarsz jönni, akkor alá kell írnod egy három éves szerződést, amelyben garanciát vállalsz arra, hogy nem lépsz ki ezen idő alatt a bandából. Ha mégis megteszed, brutális szankciókra számíthatsz, de ezeket majd még kitaláljuk. Oké?

-Köszönöm, köszönöm, köszönöm! - mosolyodik el Zayn, és  a fiúkon is látszik az öröm és a megkönnyebbülés.

-Viszont van még egy feltétele annak, hogy visszajöhess. - mindenki kérdőn kapja a fejét Simonra. Ez így túl egyszerű lett volna. - Méghozzá olyan feltétel, ami nem is igazán tőled függ. Jenny! - értetlenségem határtalan. Mit akarnak tőlem? Mi közöm nekem ehhez? - Csak akkor jöhet vissza Zayn, ha Te elvállalod, hogy szervezel egy showt. 

-Hogy mit csinálok én? - nézek kérdőn, felhúzott szemöldökkel az előttem álló férfira.

-Mivel mi a beválasztó showt kitaláltuk és leszerveztük, nem vagyunk hajlandóak még egyet. A fiúk erre képtelenek lennének. Tehát rád hárul a feladat. Arról nem is beszélve, hogy a te ötleted volt. - Részemről itt ér utol a teljes agyhalál. Én szervezzek le egy showt? Menni fog ez nekem? Erre nem sok esélyt látok, főleg hogy soha sem csináltam még ilyet.

-Menni fog! - mosolyog rám biztatóan Louis, és a többiek is helyeslően bólogatnak.

-Én is segítek, csak kérlek vállald el! - néz rám könyörgő kiskutya szemekkel Zayn. Ó, azok a gyönyörű barna szemek!

-De hát én még sohasem csináltam ilyet!

-Akkor vállalod vagy sem? Nem érünk rá most ezen vacillálni. Ha vállalod máris le kell mondanunk a hirdetéseket, és minden ezzel kapcsolatos dolgot. Végül is jövő héten szombaton déltől este 11-ig mi vagyunk műsoron! - Kezdem nagyon utálni Simont! Hogy egy hét alatt leszervezni mindent?

Louis megindul felém, és a legnagyobb meglepetésemre átölel, majd a fülembe suttog:

-Kérlek, vállald el! Mindannyian segítünk, csak hagy jöjjön vissza Zayn! Nem akarok egy idegent a bandába! Igaz, hogy hülye volt, és még haragszok rá, de kérlek...

-Oké, csak fejezd be! De tényleg segítetek? - suttogom vissza, mire a szája a füléig ér, olyan vigyort kapok, egy nagy cuppanós puszi kíséretében, majd hangosan felkiált:

-Imádlak! Te vagy a legjobb, legcsodálatosabb, legkedvesebb...

-Oké! - vágok szavába- Elvállalom, csak fejezd be! - hangosan felnevetek arckifejezésén.

-Ezt meg kell ünnepelnünk! Irány bulizni! Zayn visszatért! - kiabál Harry.

-Csak ésszel! Sziasztok! - szól közbe Paul, és már el is vonultak.

-Öhm... fiúk... - kezdek el makogni - Én nem megyek veletek ma.

-De miért nem? - kérdi tőlem Liam.

-Ki kell találnom, hogy mi legyen a műsorban, meg el kell kezdenem szervezni, és még...

-Elég legyen! Jössz velünk, és kész! - szól rám az öcsikém határozottan, mire a többiek is csak helyeselnek. Nagy nehezen beleegyezek, és megbeszéljük, hogy kilenckor találkozunk a közös házban. Haza felé tartva azon agyaltam, hogy mit is vegyek fel. Otthon áttúrtam a szekrényem, mire megtaláltan a megfelelő ruhát, csizmát és kiegészítőket. Hat körül elkezdtem készülődni, és a végén elégedetten nyugtáztam a kinézetemet. 

Bár lehet kicsit túlzás. A fiúknak a reakciójuk és a füttykoncertjük alapján tetszett a dolog. Zayn elég furcsán méregetett, nem tudom miért, de úgy láttam neki is tetszik a szerelésem. Miután megérkeztünk a szórakozóhelyre, mindenki másfelé indult. Én elmentem a pulthoz, és kértem egy italt. Nézelődtem, majd egyre több srác próbálkozott be nálam. Idővel azt hiszem túlzásba estem a piával, mert egyre felszabadultabb lettem. Hozzá tartozik a dologhoz, hogy én eddig nem ittam. Na jó! Iszogatni iszogattam, na de ennyit? De valahogy el kellett viselnem a sok idióta pasi nyomulását. Ez, amelyik most próbálkozik, már nagyon zavaró. Folyamatosan fogdosna, és hiába próbálom elküldeni, nem kopik le. Egyszer csak meglátom Zaynt, ahogy a pult felé tart. A pia felszabadít, így megteszek valami olyat, amit egyébként józanul sosem. Elkapom Zayn karját, és odarántom magamhoz. Úgy látom, Ő sem szomjas már. Karjaimat nyaka köré fonom, hogy lehúzhassam magamhoz, és megcsókolom. Érzem rajta, hogy a meglepettségtől nem csókol vissza, majd pár másodperc múlva, mikor már húzódnék el, ajkaim után kap. Szenvedélyesen tépjük egymás száját. Testemen borzongás fut végig, mikor érzem, hogy kezei derekamról fenekemre siklik. Mikor elválunk egymástól örömmel veszem észre, hogy a zaklatóm lekopott végre.

-Bocsi, de nem tudtam máshogy lekoptatni a srácot. - magyarázom, de közben nem merek a szemébe nézni. Észrevesi, ezért államnál fogva megemeli a fejem, ezzel kényszerítve, hogy szemébe nézzek.

-És Louis? Nem akarom, hogy velem csald meg! - tekint rám kérdőn.

-Louis és köztem semmi olyan nincs. Nem kell félned, nem lesz belőle baj. - Folytatnám még mondani valómat, de egy csókkal belém folytja a szót. Ha lehetséges, még az előzőnél is szenvedélyesebben csókol, majd mikor elhúzódik, elhív táncolni. Bele egyezem, bár ez nem is igazán tánc. Egymáshoz simulva lötyögünk a zenére. Én háttal állok neki, kezei a csípőmön, így szorít magához. Józanul már régen változtattam volna helyzetünkön, mert feszélyezne a helyzet szexuális töltete, de a pia egyre jobban beüt, így a helyett, hogy elhúzódnék, inkább hátra nyomom a fenekem, ezzel még jobban ágyékához dörgölőzve. 

-Ne játssz a tűzzel kislány, mert megéget! - fenyeget meg rekedt hangon. Én csak felnevetek, miközben még izgatóbban kezdek mozogni. Egy belső hang azt súgja, hogy hagyjam abba, mert meg fogom bánni már azt is, hogy csókolóztunk, nem még ha más is történik! Egy másik hang pedig azt szajkózza, hogy miért ellenkeznék, amikor akarom Őt! Igaz magam sem értem, de agyamat elönti az alkohol mámor, már nem tudok gondolkodni sem. Akkor sem ellenkezem, amikor maga felé fordít, és letámadja ajkaimat. Átkarolom a nyakát és simogatom a tarkóját, míg csókolózunk. Kezei csípőmről fenekemre vándorolnak, majd egyik kezét lecsúsztatja combomra, majd felhúzza csípője mellé, ezzel ágyékunk még jobban összeér. Nem ellenkezem. Sőt! Akkor sem ellenkezem, mikor kihúz maga után a szórakozóhelyről, és besegít egy taxiba. Bemond egy címet a sofőrnek, amely számomra nem ismerős. 

-Hová megyünk? - kérdem felé fordulva. Ő csak olyan közel hajol hozzám, hogy szánk összeér, de mielőtt újra szenvedélyesen megcsókolna, csak annyit mond, hogy hozzá. 

Sziasztok! 

Tudom, hogy nagyon rövid lett, de eddig jutottam most, holnap pedig nem tudom lesz-e időm folytatni, így  úgy gondoltam, kirakom így. Jobb egy rövid rész most, mintha csak 2 nap múlva tennék fel egy hosszabb részt. Jól gondolom?

Kérlek Titeket, írjatok véleményt, vagy pipáljatok!

Puszi: Klau